EGYEDÜLI MEGBÍZHATÓ VEZETŐ

„Kicsoda az, aki féli az Urat?  Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.”  (Zsolt 25:12)

Az apostol Krisztust magasztalta hittestvérei előtt, mint aki által Isten mindent teremtett, és aki kieszközölte megváltásunkat. „Mert Ő benne teremtetett minden” – írja Pál – „ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek” (Kol 1:16). „Titeket… megbékéltetett az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson… maga elé” (Kol 1:21). Isten Fia leszállt, hogy az elesetteket felemelje. Otthagyta a magasságot, a bűn nélküli világokat, a kilencvenkilencet, akik szerették Őt, és lejött a földre, ahol „megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért” (Ésa 53:5). Minden dologban hasonlóvá vált testvéreihez; olyan testet öltött fel, mint a mienk. Megtapasztalta, mit jelent éhesnek, szomjasnak és fáradtnak lenni. Táplálékkal tartotta fenn életét, és alvással erősítette testét. Idegen és vándor volt a földön – a világban élt, de nem e világból való volt. Megkísértetett és háboríttatott, de mentes maradt a bűntől. Mindenkor gyöngéd, részvétteljes, szeretetteljes volt, másokkal szemben elnéző. Isten jellemét így szemléltette lényében. „Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk…, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14). A kolossébeli hívőket a pogányság szokásai és befolyása vette körül, és abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Ettől óvta őket Pál, és Krisztusra, mint egyedül megbízható Vezetőjükre irányította tekintetüket. „Akarom, hogy tudtotokra legyen” – írta nekik –, „hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiceában vannak és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e testben, hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére” (Kol 2:1-2). – Az apostolok története, 471–472. o.    

Elmélkedésre:  Miért volt Pál annyira bátor, amikor Jézusról prédikált? Talán épp a félelem gátol meg abban, hogy Őróla beszéljek az embereknek?