MINDEN GYÖNYÖRŰSÉG  ÉS BETELJESÜLÉS FORRÁSA

 „Teljes öröm van tenálad;  a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”  (Zsolt 16:11)

Iskoláinkban a nevelés összes ágazata közül a vallásgyakorlat a legfontosabb. Az áhítat ne legyen hosszú és unalmas, mert azt a gondolatot kelti a fiatalokban, hogy a vallás is száraz, unalmas dolgokkal azonos. Sokakat odáig vezet, hogy az ellenség oldalára állnak át. Az ellenséggé vált ifjak, ha helyesen tanították volna őket, a világ és a gyülekezet áldásaivá lettek volna. Ha nem bölcsen tervezik a szombati istentiszteletet, a reggeli és esti áhítatokat, akár otthon, akár a kápolnában, Isten Lelke nem élénkíti fel azokat, s az iskola összes foglalkozásai közül a legkülsőségesebbé, a legkellemetlenebbé és legkevésbé vonzóvá válnak a fiatalok számára. Minden vallásgyakorlatot tervezzünk és vezessünk úgy, hogy ne csak hasznosak, hanem kellemesek és kifejezetten vonzók is legyenek. Ha együtt imádkozunk, tartósan Istenhez kötjük a fiatalokat. Ha nyíltan és bátran megvalljuk Krisztust, ha jellemünkben szeretetét, szelídségét és alázatát ismerik fel, a szentség szépsége másokat is vonzani fog. Állítsuk mindig Krisztust az előtérbe, mint aki „tízezer közül is kitetszik”, és „mindenestől fogva kívánatos” (Ésa 5:10,16). Úgy hirdessük és testesítsük meg Krisztust, mint aki minden gyönyörűség és beteljesülés Forrása, minden jó és tökéletes ajándék Adományozója, minden áldás Szerzője, köré örök életünk minden reménysége összpontosul. A vallásgyakorlatokon hagyjuk teljes szépségükben előtűnni Isten szeretetét s a keresztény élmények örömét. Úgy mutassuk be a Megváltót, mint aki helyreállítja a bűn minden rontását. Ennek eléréséért kerüljünk el minden szűklátókörűséget. Őszinte, becsületes, szívből fakadó odaadásra van szükség. A tanítóknak feltétlenül buzgó, tevékeny istenfélelemre van szükségük. Erő áll rendelkezésünkre, ha elfogadjuk, kegyelem, ha megbecsüljük. A Szentlélek várva várja kéréseinket, ha a kért cél értékével arányos szívóssággal tartunk jogot a kegyelemre. – Bizonyságtételek, 6. köt., 174–175. o.    

Elmélkedésre:  Milyen jelentőségteljes dologra leltem az Istennel töltött személyes áhítatom alatt? Mi tetszik leginkább a gyülekezeti istentiszteletekben?