ÉLET URA

„Örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.” (1Jn 5:11)

A mennyei Gazda nemes szőlőt plántált Palesztina dombjaira, Izrael népe azonban megvetette a mennyei gyökeret. Az izraeliták dühükben átdobták a kerítésen, összetörték, és megvetve eltaposták, gondolva, hogy örökre elpusztították. A vincellér azonban fogta az összetört szőlőtövet, és újra elültette, de most már úgy, hogy a gyökere ne legyen látható. Vesszői átnyúltak a kerítésen, amiből bárki oltást vehetett, maga a gyökér azonban nem volt elérhető az emberek számára, így nem árthattak nekik. Isten Fia a bűn a halál árnyékának világába jött el a megbocsátás, a béke és az örök élet világosságával. „Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában” (Jn 5:26). Azonban a világ gyűlölte Krisztust, mivel tökéletes tisztasága éles ellentétben állt az emberek aljasságával. A világ elutasította és keresztre szegezte az élet Urát. Isten feltámasztotta Őt a halálból, és elrejtette a halandók szeme elől, de az Úr továbbra is az emberiség Megmentőjeként szolgál. Ő még mindig a Szőlőtő, a lelki élet Forrása és Fenntartója. Habár a Szőlőtő maga láthatatlan, a hajtásai láthatóak. Miközben Krisztus el lett rejtve az emberi tekintetek elől, élete és ereje ma is megnyilatkozik követőiben. A beoltott szőlővesszőnek kapcsolatban kell maradnia a Szőlőtővel. Amint a levágott, levél nélküli, látszólag élettelen vesszőt beoltják az élő szőlőtőbe, és a szőlő nedvéből kezd táplálkozni, aztán rügyet fakaszt, majd kivirágzik és gyümölcsöt terem, úgy kell a bűnösnek is Krisztushoz kapcsolódnia megtérés és hit által, hogy az isteni természet részeseként szavaiban és cselekedeteiben a szent élet gyümölcseit teremhesse meg. Jézus ingyen kínálja fel ezt az életet a bűntől halott lelkeknek. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1). Ha az élettelen vesszőt beoltják a szőlőtőbe, annak részévé válik. Addig él, míg egységben marad a tővel. A keresztény ember is hasonlóképpen éli át a Krisztussal való egységet. A bűnös, földi természet a szent, mennyei Istenhez kapcsolódik. – Review and Herald, 1883. szeptember 11.

Elmélkedésre: Mondta-e valaha nekem bárki is azt, hogy Jézust látja bennem?