IGAZSÁGOS KIRÁLY

„Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer 23:6)

Ésaiás elragadtatva ábrázolta a Messiás dicsőségét, János éjjel-nappal ezt tanulmányozta. Az Isai törzséből származó vesszőszál, az igazságban uralkodó Király, aki „igazságban ítéli a gyöngéket” (Ésa 11:4), „oltalom zivatar ellen […], nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésa 32:2). Izraelt nem kell többé „elhagyatott”-nak nevezni, sem pedig földjét „pusztaság”-nak, hanem az Úr „gyönyörűségem”-nek fogja hívni, földjét pedig „férjhez adott”-nak (Ésa 62:4). A magányos száműzött szívét dicsőséges látomás töltötte be.János a Királyt szemlélte szépségében, és magáról elfeledkezett. Nézte a szentség fenségét, önmagát alkalmatlannak, méltatlannak érezte. Kész volt, hogy a menny követeként elinduljon; nem félt az emberektől, mert Istenre tekintett. Emelt fővel, félelem nélkül tudott a földi uralkodók elé állni, mert már mélyen meghajolt a királyok Királya előtt.János nem teljesen értette a Messiás királyságának mibenlétét. Azt várta, hogy Izrael majd megszabadul nemzeti ellenségeitől, de mindenekfelett abban reménykedett, hogy eljön egy igazságos Király, és Izraelt szent néppé teszi. Így hite szerint beteljesedik a születésekor adott jövendölés: „Hogy […] megemlékezzék az ő szent szövetségéről, […] hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki Szentségben és igazságban őelőtte a mi életünknek minden napjaiban” (Lk 1:72-75).Látta népét becsapottan, önelégülten és bűneiben szunnyadva. Arra vágyott, hogy szentebb életre ébressze őket. Az Istentől rábízott üzenetnek az volt a célja, hogy felrázza őket közönyükből, és félelmet keltsen bennük mérhetetlen gonoszságuk miatt. Mielőtt az evangélium magva megfelelő helyre kerülne, fel kell törni szívük talaját. Mielőtt Jézusnál gyógyulást keresnének, rá kell ébredniük, milyen veszedelmesek a bűn sebei. – Jézus élete, 103. o.   

Elmélkedésre: Az, ahogy Jézusra tekintek, miként befolyásolja azt, ahogyan a körülöttem élő emberekhez viszonyulok? Mindez ébreszt-e bennem vágyat arra, hogy szolgáljam Krisztust?