ÉLETADÓ

„Tudom, kinek hittem.” (2Tim 1:12)

Nem bizonytalanul, nem félve, hanem ujjongó reménnyel és boldog vágyakozással hatolt át az apostol tekintete a síron. Ott áll vértanúsága színhelyén; nem látja sem a hóhér bárdját, sem a tikkadt földet, amely csakhamar beissza vérét. Pillantása azon a nyári reggelen a mennybolt fényes, végtelen kékségét kutatja, és felhatol egészen az Örökkévaló trónjáig.Pál, a hit embere látja Jákob látomásának fényes létráját. Ez a létra Krisztus, aki összekötötte a földet a mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Emlékezetén átvonul a pátriárkák és próféták élete. Istennek e szentjei, akik századról századra hitük bizonyságtevői voltak, ismétlik az ígéretet: „Hű az Isten.” Apostoltársai is hirdetik Krisztus evangéliumát; szembeszállnak a vallási vakbuzgósággal, a pogány babonákkal, az üldözéssel és a megvetéssel, sőt életük sem drága, csakhogy fennen lobogtassák a kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétsége közepette. Hallja bizonyságtételüket Jézusról, az Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A kínpadokról, máglyákról, tömlöcökből, a föld barlangjaiból hangzik felé a vértanúk diadalkiáltása. Hallja a rettenthetetlen lelkek tanúságtételeit, akik bár elhagyatottan, kifosztottan, megkínzottan, de bátran, ünnepélyesen bizonyítják hitüket: „Mert tudom, kinek hittem.” Életüket adták hitükért, kinyilatkoztatták e világ előtt, hogy akiben hittek, „mindenképpen üdvözítheti őket”.Krisztus áldozata által megváltva, vérében megtisztítva a bűntől, szentségébe öltözötten, Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy lelke értékes Megváltója szemében. Élete Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Pál meggyőződött arról, hogy Ő, aki legyőzte a halált, meg is tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott. Lelke megragadja az Üdvözítő ígéretét: „Én feltámasztom azt az utolsó napon” (Jn 6:40). Gondolata és reménysége Urának visszajövetelére irányul. Miközben a hóhér bárdja sújt felé, s a halál árnyékai gyűlnek a mártír köré, felszáll utolsó gondolata, hogy találkozzék az Életadóval, aki örömmel üdvözli Atyja áldottainak országában. – Az apostolok története, 511–512. o.   

Elmélkedésre: Ismerem-e Azt, Akiben hittem, és Aki egyedüli reménységem?