KÖNYÖRÜLŐ ORVOS

„Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?” (Jer 8:22)

Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni” (Lk 18:1). Ha máskor nem is érzi az ember az ima szükségességét, de akkor biztosan, ha ereje fogy, és élete gyertyája már-már kialszik. Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról napra, évről évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Krisztus ma is ugyanaz a könyörülő Orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden betegségre, és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások követik majd, mert „a hitből való imádság megtartja a beteget”. Miénk a Szentlélek ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az ígérete, hogy a „betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Mk 16:18), ma is éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenvedők ügyét hitben Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban! Ám csak akkor tarthatunk igényt ígéretei teljesedésére, ha engedelmeskedünk Igéjének. A zsoltáros mondja: „Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram” (Zsolt 66:18). Ha csupán részben, félszívvel engedelmeskedünk neki, ígéretei nem teljesednek be rajtunk.Isten Igéjéből eligazítást kapunk arra, hogy milyen a betegek gyógyulásáért mondott különleges ima. Nagyon ünnepélyes cselekmény, és alapos megfontolásnak kell azt megelőznie. – A nagy Orvos lábnyomán, 225–227. o.   

Elmélkedésre: Kérhetek-e Istentől gyógyulást olyan személyre is, aki saját hanyagsága miatt betegedett meg? Gyógyulása következtében megváltozna a magatartása?