EGYETLEN IGAZ ÚTMUTATÓ

„És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ő velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.” (4Móz 22:12)

Moáb népe züllött, bálványimádó nemzet volt, mégis a maga módján teljes őszinteséggel és kitartóan igyekezett átkot szórni Izrael népére. A rendelkezésükre bocsátott világosság alapján azonban a vétkük nem volt olyan súlyos, mint a Bálám bűne volt. Bálám Isten prófétájának vallotta magát, ezért mindenki azt várta el tőle, hogy szavai az Úrtól származnak. Vagyis nem volt megengedve neki, hogy azt mondjon, amit akar. Azt az üzenetet kellett közvetítenie, amit Istentől kapott. Az Úr látta a próféta álnoksággal és képmutatással szennyezett szívét, ezért a saját megátalkodott és hamis módszereit alkalmazta vele szemben. A történet a későbbi nemzedékek tanulságára lett feljegyezve. Veszélyes tiszteletlenül viszonyulni Istenhez azért, hogy saját konok és elszánt akaratunkat követhessük. Napjainkban ezrek lépnek Bálám nyomdokaiba. Saját útjukat járják, csak a szívükre hallgatnak, miközben azt állítják, hogy Isten Lelkétől vannak vezérelve. Ezeknek a becsapott embereknek az imáikra is az őket uraló lélek mértéke szerint érkezik majd válasz. Az Úr az Ő bölcsességében néha megengedi nekik, hogy azt tegyenek, amit akarnak. Ők azonban sűrű ködben járnak – olyan légkörben, amellyel Sátán a lelkeket kísérti. Veszély fenyegeti mindazokat, akik az egyetlen igaz Útmutatót keresve saját bölcsességük fényében próbálják megtalálni a biztos utat a világ nehézségei és veszélyei közepette. Az ilyen ember veszélyesebb helyzetbe sodorja magát, mint az a hegymászó, aki a csúszós sziklafalon próbál felkapaszkodni, ám ha elveszítené az egyensúlyát, azonnal a mélybe zuhanna és elpusztulna. Dávid leírja, hogy milyen veszélybe kerülhetnek azok, akik nem Istennel járnak, miközben bizonyos ideig látszólag jól megy soruk: „Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől” (Zsolt 73:18-19). – The Signs of the Times, 1880. november 25.   

Elmélkedésre: Hallom-e még Isten hangját? Ő vezérli az életem? Honnan tudhatom teljes bizonyossággal, hogy csak az égi Útmutatót követem?