ÉGI KÜLDÖTT

„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (Jn 6:38)

Nem vagyunk képesek különbséget tenni ok és okozat között? Nem vesszük észre, hogy azért késlekedik az Úr, mert az Isten javaival való sáfárkodásban hanyagságunk és önzésünk miatt nem adjuk vissza Istennek azt, ami az Övé? Amikor Krisztus dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, az emberek lelkesedése a tetőfokra hágott. Dicshimnuszokat énekeltek, a Megváltó azonban egyáltalán nem érzett örömöt. Megsiratta a várost: „Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől” (Lk 19:42). Látta emberek ezreit, akik nemsokára át kell, hogy éljék az elítélt város szörnyű pusztulását. Micsoda mély érzések keríthették hatalmába, miközben népére gondolt, amely megfeledkezett saját láncairól, és megpecsételve saját sorsát, magára vonta Jehova haragját. „Megátalkodottan ellenálltatok a hívásaimnak” – mondotta. „Újból és újból figyelmeztettelek benneteket ítéleteim nyílvesszőivel. Szeretettel vártam, hogy megtérjetek. Úgy bántam veletek, mint szülő a gyermekével, mégsem jöttetek Hozzám, hogy életetek legyen.” Krisztus azonban nem csak Jeruzsálemért hullatott könnyeket. Sírt, amikor rágondolt a megtéretlen világot sújtó ítéletre. Ő még mindig türelemmel és szeretettel munkálkodik a bűnösök megmentése érdekében. Hát nem az égi Küldött kopogtat a világ ajtaján, bebocsátást kérve? A Szentlélek talán már nem kérleli a bűnösöket? Nem hívja Krisztus a bűntől sebzett lelkeket az Ő lábaihoz, hogy tanulják meg Tőle az engedelmesség igáját? Türelme nem szűnik, és szeretetében nincs semmiféle visszatartás. Hallgassátok meg, amint megszólítja a gyengéket, a megfáradtakat és a megterhelteket: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Mt 18:28-29). Megengeditek-e a kegyelemnek, hogy meglágyítsa a kőszíveteket? – Review and Herald, 1901. december 3.   

Elmélkedésre: Mennyire gyöngéd Jézus szíve? Hallom-e, ahogy kopogtat a szívem ajtaján?