SZENT HELYETTESÜNK

„Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.” (Mt 8:17)

A mennyei angyalok és az el nem bukott világok hatalmas érdeklődéssel figyelték azt a küzdelmet, mely a törvény dicsőségének védelmére irányult. Nem csupán földünk miatt, de az egész világegyetem érdekében is, a küzdelemnek örökre el kellett dőlnie. A sötétség szövetségesei várva várták, hogy Sátán diadalt arasson az emberiség Isten-emberi Helyettesén. Ám Sátán Krisztusnak csak a sarkához tudott férkőzni, a fejét képtelen volt megérinteni. Krisztus halálakor Sátán látta, hogy vereséget szenvedett. Látta, hogy Krisztus igaz jelleme világosan feltárult az egész menny előtt, a mennyei lények és más teremtett világok is teljesen Isten oldalára fognak állni. Látta, hogy jövőre vonatkozó kilátásai teljesen meghiúsultak. Krisztus emberi természetben való győzelme örökkévaló korokon át fogja hirdetni, hogy a nagy küzdelem véglegesen eldőlt.Noha Krisztus magára vette az elbukott emberiség természetét, annak bűneiben a legkisebb mértékben sem volt része. Ugyanazoknak a gyengeségeknek volt kitéve, melyek az embereket körülveszik, „hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Mt 8:17). Erőtlenségünk érzését ismerte Ő is, és hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett. A bűnt azonban nem ismerte meg. Ő volt a „hibátlan és szeplőtlen bárány” (1Pt 1:19). Ha Sátán a legkisebb dologban is bűnre tudta volna csábítani Krisztust, akkor megsebezhette volna a Megváltó fejét. De így csak a sarkát volt képes megérinteni. Nem szabad, hogy kétségeink legyenek Krisztus emberi természetének bűntelenségét illetően. Hitünk legyen értelmes hit, mely tökéletes bizalommal tekint Jézusra, az engesztelő Áldozatra. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy lelkünket megóvjuk a sötétségtől. Szent Helyettesünk mindenképpen képes minket megváltani. Az álmélkodó világegyetem előtt teljes és tökéletes alázatot tanúsított emberi jellemében. Tökéletesen engedelmeskedett Isten végzéseinek. – Szemelvények, 1. köt., 255–256. o.  

Elmélkedésre: A saját életterületemen hogyan lehetnék én is Krisztushoz hasonlóan tökéletes?