ÓSÁG PÉLDAKÉPE

„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Mt 19:17)

A világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme közötti küzdelem hevessége az idő múltával egyáltalán nem enyhült. A köztük lévő harc egyre hevesebb. Sátán felettébb tevékeny, és az ellenség a legaljasabb formában ténykedik napjainkban is. Minden emberi elme, amely nincs alávetve Istennek, és nem a Szentlélek vezetése alatt áll, a sátáni eszközök téves irányítása alá kerül. Az ellenség szüntelenül munkálkodik, hogy az emberi szívben átvehesse Jézus Krisztus helyét, és az isteni jellemet emberi tulajdonságokra cserélje. Erőteljes ámításokkal közeledve terheli meg az emberi elmét, hogy még inkább ellenőrzése alá vonhassa, hatástalanítsa az igazságot, eltörölje a feddhetetlenség és jóság Példaképét, és a magát kereszténynek valló világot pusztulásba sodorja. Mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenütt a világon elterjedjen az önzés, és hatástalaníthassa Krisztus küldetését. Krisztus azért jött a földre, hogy helyreállítsa az emberben az isteni jellemet, Isten képmását. Egész életében folyamatos és alapos erőfeszítések árán próbálta a világ figyelmének középpontjába állítani Isten személyét, szent elvárásait, hogy az emberek betöltekezhessenek Szentlélekkel, szeretettel, és az életük isteni jellemtulajdonságokról tegyen bizonyságot. Azért jött, hogy a világ világossága legyen. Az Úr Jézus kedvesen fogadott minden embert, egyszerűen nem tudott belenyugodni abba, hogy akár egyetlen lélek is elveszhet. Szeretetteljes, hatalmas szíve átölelte az egész világot, és arra késztette, hogy teljes megváltást nyújtson mindazoknak, akik hinni szeretnének benne. Krisztus jellemében egybefonódott magasztossága és alázata. Életének minden tette az önuralomról és az önfeláldozásról tanúskodott. Magatartásában nyoma sem volt vakbuzgóságnak vagy rideg szigornak, amely csökkenthette volna befolyását azokra nézve, akikkel kapcsolatba került. A világ Megváltójának természete magasabb rendű volt az angyalokénál, mennyei fenségében mégis szelídség és alázat ötvöződött, mellyel mindenkit magához vonzott. – Manuscript 39, 1894. o.  

Elmélkedésre: Jézus értékesnek tart engem, és elfogadhatatlan számára a gondolat, hogy elveszhetek.