SZERETET

„Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” (Kol 1:13)

Láttam Isten végtelen szeretetét, hogy egyszülött Fiát halálra adta, hogy az ember bűnbocsánatot nyerjen és éljen. Láttam Ádámot és Évát, aki abban a magasztos kiváltságban részesült, hogy Éden kertjének tökéletes szépségében gyönyörködhetett, és akinek megengedte Isten, hogy a pompás kert minden fájáról ehessen, egyetlen fa kivételével. Ám a kígyó megkísértette Évát, és az első emberpár megszegte Isten parancsát. A rettenetes esemény híre bejárta a mennyet, s minden hárfa elnémult. Az angyalok attól tartottak, hogy Ádám és Éva kinyújtja kezét és eszik az élet fájának gyümölcséből, és akkor halhatatlan bűnössé válik. Isten azonban kijelentette, hogy kiűzi őket Éden kertjéből, és az élet fáját lángpallosú kerubbal őrizteti, nehogy az embert halhatatlanná tegye. Fájdalom töltötte be a mennyet, midőn tudatára jutott, hogy az ember elveszett, és fájdalom, nyomor, betegség és halál lesz a sorsa. Ádám egész családjának meg kell halnia. Ezután láttam a szeretetteljes Jézust, fájdalmas aggodalom kifejezésével az arcán, amint az Atyát övező sugárzó fényhez közeledett. Kísérő angyalom így szólt: „Bensőséges megbeszélést folytat az Atyával”. Mialatt Jézus az Atyával beszélgetett, az angyalok aggodalma a tetőfokára hágott. Három ízben zárta magába az Atyát övező fényár Jézust, s midőn harmadszor visszatért az Atyától, mi is megpillanthattuk az alakját. Arca nyugodt volt, minden aggodalomtól mentes. Majd tudatta az angyalok karával, hogy találtak mentséget az elbukott ember számára: engedélyt kapott, hogy saját életét mutassa be engesztelő áldozatul az emberiségért, bűneit hordozza, és elszenvedje a halálos ítéletet. E kijelentések hallatán kimondhatatlan öröm töltötte be a mennyet, a mennyei seregek Isten dicsőítésére zsolozsmákat és háladalokat zengedeztek. Megpengették hárfáikat, és még hangosabban énekeltek Isten végtelen jóságáról és leereszkedéséről, aki kegyelmében és Szeretetében egyszülött Fiát áldozta a lázadó nemzetségért. – Tapasztalatok és látomások, 125–127. o.  

Elmélkedésre: Miért választanám a halált azokért a bűnökért, amelyeknek az ára már ki lett fizetve a kereszten?