MEGLÓBÁLT KÉVE ÁLTAL ELŐKÉPEZETT VALÓSÁG

„Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.” (1Kor 15:23)

Ezernyolcszáznegyvennégy nyarán, a megjövendölt 2300 év először várt vége és ugyanazon év ősze között – ameddig későbbi meglátásuk szerint ez az időszak terjedt – az üzenet pontosan a Szentírás szavai szerint hangzott el: „Ímhol jő a Vőlegény!”Ezt a mozgalmat az a felfedezés indította el, hogy a 2300 éves időszak kiindulópontja – azaz Artaxerxész rendelete, amelyet Jeruzsálem újjáépítésére adott ki – i. e. 457 őszén lépett hatályba, nem pedig az év elején, ahogy korábban gondolták. 457 őszétől számítva a 2300 év 1844 őszén ért véget.Az ótestamentumi jelképes szolgálatból vett érvek is azt bizonyították, hogy „a szenthely megtisztításával” jelképezett eseménynek ősszel kell megtörténnie. Ez világossá vált, amikor figyelmesen tanulmányozták, hogy a Krisztus első eljövetelére utaló előképek miként lettek valósággá.A pászkabárány megölése Krisztus halálának előképe volt. Pál ezt mondja: „A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk” (1Kor 5:7). Az első zsenge kévéje, amelyet a pászka ünnepén meglóbáltak az Úr előtt, Krisztus feltámadását előképezte: „Első zsenge a Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az Ő eljövetelekor” (1Kor 15:23). Miként a meglóbált kéve, amely az aratás előtt betakarított első érett gabonatermés volt, úgy Krisztus is az első zsengéje azoknak a megváltottaknak, akiket majd a nagy aratáskor Isten feltámaszt és begyűjt csűrébe.Az előképezett esemény nemcsak hogy beteljesedett, hanem időben teljesedett. A zsidó időszámítás első hónapjának 14. napján, pontosan azon a napon, amelyen tizenöt hosszú századon át a pászkabárányt megölték, Krisztus, miután elfogyasztotta tanítványaival a pászkát, megalapította azt az ünnepet, amely emlékeztet halálára, mint Isten Bárányának halálára, „aki elveszi a világ bűneit”. Ugyanezen a napon gonosz kezek megragadták, hogy keresztre feszítsék és megöljék. És mint a meglóbált kéve által előképezett Valóság, Urunk „zsengéjük… azoknak, kik elaludtak”. – A nagy küzdelem, 398–399. o.  

Elmélkedésre: A próféciákat tanulmányozva, hogyan kerülhetném el azt a csalódást, amit az adventista pionírok éltek át 1844. október 22-én?