MEGFESZÍTETT MEGVÁLTÓ

„Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” (Csel 26:28)

Elbűvölten hallgatta az egybegyűlt tömeg Pál elbeszélését csodálatos élményeiről. Az apostol kedvenc témáját fejtegette. Akik hallották, nem kételkedhettek őszinteségében. Szónoki beszéde magaslatán Festus hirtelen félbeszakította: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz!” (Csel 26:24).Az apostol nyugodtan válaszolt: „Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok; mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.” Agrippához fordulva kérdezte tőle: „Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel” (Csel 26:25-27).Agrippa mélyen megrendülve, pillanatokra megfeledkezett környezetéről, valamint magas állásáról. Csak az elhangzott igazságra gondolt, az egyszerű foglyot mint Isten küldöttét látta maga előtt, és önkéntelenül válaszolta: „Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek” (Csel 26:28).Lelkes komolysággal felelte az apostol: „Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok, e bilincsektől megválva” (Csel 26:29).Festus, Agrippa és Bernicé igazságos ítélet alapján hordhatták volna azokat a bilincseket, amelyeket az apostolra vertek. Valamennyien súlyos bűnöket követtek el. Ezek a törvénytiprók ezen a napon hallottak Krisztus engesztelő áldozatáról, amelyet Isten nekik is felkínált. Egyik közülük majdnem hajlott arra, hogy elfogadja a felkínált kegyelmet és bűnbocsánatot. Azonban Agrippa is elvetette a felajánlott irgalmat, és vonakodott a megfeszített Megváltó keresztjét elfogadni.A király érdeklődése kielégült. Üléséről felemelkedett, jelezve, hogy a tárgyalás véget ért. Mialatt a tömeg szétoszlott, egymás között beszélgettek, mondván: „Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember” (Csel 26:31). – Az apostolok története, 437–438. o.  

Elmélkedésre: Hányszor történt meg, hogy Isten felhívást intézett hozzám, és én csak „majdnem” válaszoltam?