MINDEN FÖLDI KINCS BIRTOKOSA

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön,  hol a rozsda és a moly megemészti,  és ahol a tolvajok kiássák és ellopják.”  (Mt 6:19)  

Minden földi kincs Birtokosa lejött a földünkre, és emberi testet öltött. Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Nem vagyunk képesek felfogni, hogy milyen mélységes volt Isten törődése az emberi család iránt. Ő minden lélek értékét ismeri. Micsoda szenvedést okozhatott Neki azt látni, hogy az általa megváltott örökséget Sátán a csalásaival elcsábítja.  Sátán minden örömét abban leli, hogy szenvedést okozzon Krisztusnak, amikor az emberek lelkével játszik. Jézus szegénnyé lett érettünk, hogy az Ő szegénysége által meggazdagodhassunk. Mindezek mellett a világ nagy része engedi, hogy a menny szépségét elhomályosítsák a földi javak. Az emberek mulandó dolgokhoz ragaszkodnak és elfordulnak Istentől. Mily sajnálatos azoknak a bűne, akik nem térnek észhez, és nem ismerik fel, hogy balgaság túlságosan ragaszkodni a földi dolgokhoz, elűzni a szívből az isteni szeretetet, és a keletkezett űrt a világ szeretetével betölteni. A lélek templomát az erkölcsi fertőtől csak az Úr képes megtisztítani.  Jézus életét adta, hogy a világ élhessen. Végtelen árat tulajdonított az embernek. Azt akarja, hogy az ember felismerje saját értékét, és figyelembe vegye eljövendő jólétét. Ha a szem mindig egészséges, az egész test világosságot fog árasztani. Ha tiszta a lelki látás, a láthatatlan valóságokat értékelni fogja, és az örök élet szemlélése nagyon sok örömöt fog hozni ebbe a világba.  A keresztény olyan mértékben részesül az örömben, amilyen mértékben hűséges az Úr javaival való sáfárkodásban. Krisztus nagyon szeretné megmenteni Ádám minden fiát és leányát. Figyelmeztetésre emeli fel szavát, hogy az emberek szakítsanak a lelküket rabságba ejtő bűnnel. Arra bátorítja őket, hogy térjenek meg balga szenvedélyeikből. Egy nemesebb világot mutat be, és így szól: „Ne gyűjtsetek kincseket a földön!” – Counsels on Stewardship, 136–137. o.    

Elmélkedésre:  Kész vagyok-e örömmel megosztani másokkal  azokat az anyagi áldásokat, amelyeket Isten rám bízott?