VÉRZŐ ÁLDOZAT

„Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.”  (Mk 15:37)

A  kereszthalál hosszadalmas haldoklás volt. Nehéz volt meghatározni, hogy mikor szűnt meg a keresztre feszített élete. Hallatlan dolog volt, hogy valaki a keresztre feszítés hatodik órájában haljon meg. A papok meg akartak bizonyosodni Jézus haláláról, ezért dárdát döfettek az Üdvözítő oldalába. A sebből, amely így keletkezett, vér és víz folyt. (…)  A feltámadás után a papok és a főemberek egy jelentést közöltek, amely szerint Krisztus nem halt meg a kereszten, hanem csak elájult, és azután újra magához tért. Egy másik jelentés azt erősítgette, hogy az, amit a sírboltba tettek, nem valóságos emberi test volt. A római katonák cselekedete azonban megcáfolja ezt a hazugságot. Ezek a katonák azért nem törték el Jézus lábát, mert látták, hogy már halott volt. Az oldalát is csak azért szúrták át, hogy kielégítsék a papok kíváncsiságát.  Nem a dárdadöfés, nem a kereszten elszenvedett fájdalom volt az, ami Jézus halálát okozta. Az a kiáltás, amit Jézus „nagy fennszóval” (Mt 27:50) bocsátott ki a száján, a vérből és vízből álló patak, amely a Jézus oldalából kifolyt, azt mutatta, hogy megtört szíve okozta halálát. Szívét a lelki kínszenvedés törte össze. A világ bűne volt az, ami Krisztust megölte.  Krisztus halálával megsemmisültek tanítványai reményei. Rátekintettek lecsukódott szemhéjára, lehorgasztott fejére, vértől összetapadt hajára, átszúrt kezére és lábára, és lelki fájdalmuk leírhatatlan volt. Az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy Krisztus meghalt. A szomorúság annyira elárasztotta őket, hogy nem tudták emlékezetükbe idézni azokat a szavait, amelyekkel megjövendölte ezt nekik. Semmi vigaszt nem találtak abban, amit előzőleg mondott nekik. Csak a keresztet látták, és a kereszt vérző Áldozatát. Kétségbeesésük és reménytelenségük elsötétítette szemük előtt a jövőt. Jézusban való hitük meghalt. Urukat azonban sohasem szerették úgy, mint éppen akkor. Előzőleg sohasem érezték át annyira a jelentőségét és a jelenlétének szükséges voltát, mint most. – Jézus élete, 771–772. o.    

Elmélkedésre:  Egy olyan világban, amely kételkedik Jézus létezésében,  és nem értékeli az Ő halálát, miként bizonyíthatnám  az életemmel Jézus létezését?