AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖZBENJÁRÓJA

„Krisztus pedig megjelenvén mint a jövendő javaknak főpapja,  a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált,  azaz nem e világból való sátoron keresztül.”  (Zsid 9:11)

A  Krisztusra mutató áldozati szolgálat ideje elmúlt, az emberek tekintete a világ bűneiért hozott igazi áldozat felé fordult. A földi papság megszűnt, Jézushoz járulunk, az új szövetség Közbenjárójához „és a meghintésnek véréhez, amely jobban beszél, mint az Ábel vére” (Zsid 12:24). „Még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor. […] Krisztus pedig megjelenvén mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált sátoron keresztül, […] az ő tulajdon vére által ment be egyszer és mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve” (Zsid 9:8-12).  „Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük” (Zsid 7:25). Bár a szolgálat áthelyeződött a földiből a mennyei templomba, bár a szentély és a mi Főpapunk emberi szemnek láthatatlan, a tanítványok mégsem szenvednek kárt. Közösségükben nem következhet be szakadás, nem csökkenhet az erő a Megváltó távollétében. Amíg Jézus szolgál a fenti szentélyben, addig Lelke által Ő a földi egyház papja is. Visszavonult a földi szemek elől, de távozásakor adott ígérete beteljesedett: „Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). Miközben erejét helyettes szolgáira ruházza, éltető jelenléte most is egyházával van.  „Lévén annak okáért nagy főpapunk, […] Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:14-16). – Jézus élete, 166. o.    

Elmélkedésre:  Az újszövetség Közbenjárójaként milyen erőt képes ma adni számomra  Jézus a bűnnel vívott küzdelmemben?