2022. július 24., vasárnap
ELJÖVENDŐ MESSIÁS
„Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” (Zsolt 44:27)
Ésaiás jövendölései félreérthetetlenül szóltak Krisztus szenvedéséről és haláláról: „Ki hitt a mi tanításunknak?” – kérdezte a próféta. – „És az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos. Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője, mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség” (Ésa 53:1-8). Isten előrevetítette Krisztus halálának módját és körülményeit. Miként Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy kellett felemeltetnie az eljövendő Messiásnak, „hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). „És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? Azt mondja: Amiket az én barátaim házában ütöttek rajtam” (Zak 13:6). „És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja” (Ésa 53:9-10). Aki azonban istentelen emberek kezétől szenvedett halált, győzött a bűn és a sír fölött, mert feltámadott! – Az apostolok története, 225–227. o.
Elmélkedésre: Fogadalmam, mellyel elfogadom Krisztus érettem hozott áldozatát, felér-e azzal, amit Ő tett értem a megmentésem érdekében? Más szóval, üdvösségemet épp olyan mértékben munkálom, mint teszi azt Krisztus?