BŰNÖSÖK BARÁTJA

„Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg;  és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról:  az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.”  (Ez 33:8)

A  Sátán által az emberi szívbe ültetett aljas gondolatok, vádaskodás és kegyetlenkedés kiáradt Jézus követőire. Ugyanez fog bekövetkezni a jövőben is, csakhogy sokkal nagyobb mértékben, mivel az emberi elme még mindig ellensége az isteni törvénynek, és nem engedelmeskedik a parancsolatoknak. Nagy előjog számunkra, hogy szabadon, lelkiismeretünkre hallgatva imádhatjuk Istent. Az emberi természet azonban ma sincs nagyobb összhangban a krisztusi elvekkel, mint volt hajdanán. A világ még mindig Jézus ellen lázad. Ugyanaz a gyűlölet mutatkozik meg az engedetlenség fiaiban, mint annak idején a „Feszítsd meg!”-et kiáltó tömegben.  Az elvárás az, hogy legyünk Krisztushoz hasonlóak, amikor ellenséggel szembesülünk, azonban csupán a békesség kedvéért nem kell kendőznünk azoknak a vétkét, akik tévelyegnek. A világ Megváltója sosem úgy kereste a békességet, hogy elfedte az igazságtalanságot, és sosem volt megalkuvó. Bár szíve csordultig volt tele az emberiség iránti szeretettel, mégsem nézte el az emberi bűnt. Ő volt a bűnösök Barátja, és nem hallgathatott, amikor az emberek rossz, a lelket romba döntő irányba indultak el, hiszen lelküket Ő váltotta meg a vére árán.  Jézus személye önmagában erőteljes feddést képezett bármely emberi szenvedéllyel szemben. Mindennel, amit tett, azt akarta elérni, hogy az emberek önmagukhoz legyenek hűek, amikor Isten akaratát cselekszik, és ne tévesszék szem elől a magasztos, örök érdeket. Az engedetlenség átkától megrontott és megcsonkított világban élve Jézus nem hagyhatta a világot megdorgálatlanul, képzetlenül és figyelmeztetés nélkül. Ez azt jelentette volna, hogy a békességet kötelességének elhanyagolásával akarja biztosítani. Megnyugvást számára nem a kötelesség elhanyagolása okozta állapot hozott, hanem az a meggyőződés, hogy az Atyja akaratát cselekszi. – Review and Herald, 1900. január 16.    

Elmélkedésre:  Hogyan viszonyulok azokhoz az emberekhez, akik bűnöket követnek el?