2022. július 17., vasárnap
A MENNY KINCSE
„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” (Jn 15:9)
Több mint ezer éven át várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. Erre az eseményre összpontosultak legszebb reményeik. Belefoglalták a nevét énekeikbe, jövendöléseikbe, templomi szertartásaikba, családi áhítataikba. S amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt. A menny Kincse számukra „gyökér” volt „a száraz földből”, „nem volt […] alakja és ékessége” (Ésa 53:2), és nem láttak benne semmi szépséget, ami felkeltette volna a vonzalmukat. „Az övéi közé jőve, és az övéi nem fogadták be Őt” (Jn 1:11). Mégis Isten választotta ki Izraelt. Ő hívta el, hogy megőrizze törvényének ismeretét az emberek között, valamint azokat a szimbólumokat és jövendöléseket, amelyek az Üdvözítőre mutattak. Isten azt akarta, hogy ez a nép az üdvösség kútfeje legyen a világ számára. Ami Ábrahám volt vándorlásai földjén, József Egyiptomban, vagy Dániel Babilónia királyi udvarában, azzá kellett volna válnia a zsidó népnek is a nemzetek között. Istent kellett volna kinyilatkoztatniuk az embereknek. Isten elhívta Ábrahámot, és így szólt: „Megáldalak téged, és áldás leszesz, és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei” (1Móz 12:2-3). Ezt a tanítást ismételte meg az Úr a próféták által is. Izraelt közben háború és fogság pusztította, mégis nekik szólt az ígéret: „És a Jákobnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban” (Mik 5:7). A jeruzsálemi templomról az Úr kijelentette Ésaiás által: „Házam imádság házának hivatik minden nép számára” (Ésa 56:7). Az izraeliták reménysége azonban világi nagyságra irányult. Kánaánba való bemenetelük óta eltávolodtak Isten parancsolataitól, s a pogányok útjain jártak. Isten hiába figyelmeztette őket prófétái által. Minden egyes vallási ébredést még mélyebb hitehagyás követett. Ha Izrael hű maradt volna Istenhez, Isten úgy valósíthatta volna meg szándékát, hogy megtisztelő helyet biztosít nekik. – Jézus élete, 27–28. o.
Elmélkedésre: Ha én a „lelki Izrael” honpolgára vagyok, hogyan érhetnék el sikereket ott, ahol a hajdani Izrael kudarcot vallott? Hogyan mutathatnám be Istent azoknak, akikkel ma találkozom?