ISTENI TÖRVÉNYHOZÓ

„Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk,  az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!”  (Ésa 33:22)

Az Úr napja, amelyet János itt említ, a szombat volt, az a nap, amelyen Isten megnyugodott a teremtés nagy műve után. Teremtőnk megáldotta és megszentelte ezt a napot, mivel ekkor pihent meg. János Páthmosz szigetén éppen olyan szentül megtartotta a szombatot, mint amikor a nép között prédikált. A sziget kopár sziklái Jánost a Hóreb hegyére emlékeztették, ahol Isten kijelentette törvényét a népnek: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt!” (2Móz 20:8).  Isten Fia a hegytetőről szólt Mózeshez. Az Úr a kősziklát tette szentélyévé, temploma az „örökkévaló dombok”. Az isteni Törvényhozó leszállt a hegyre, hogy kijelentse szent törvényét az egész nép hallatára, hatalmának és dicsőségének megnyilvánulása hasson a szívükre, s így ne szegjék meg parancsolatait. Teremtőnk törvénye változatlan. A táblák, amelyekre törvényét írta, kősziklából lettek kifaragva, jelezve parancsolatainak változhatatlan voltát. A sziklás Hóreb szent hely lett mindazok számára, akik szeretik és tisztelik Isten törvényét.  Mialatt János szeme előtt elvonultak Hóreb jelenetei, betöltötte annak Lelke, aki megszentelte a szombatot. János látta Ádám bűnét, amikor áthágta Isten törvényét, látta törvényszegésének félelmetes következményeit. Isten végtelen szeretete, amely abban nyilatkozott meg, hogy odaadta Fiát az elvesztett emberiség megmentéséért, hatalmasabb és csodálatosabb, hogysem emberi nyelv kifejezhesse. János bemutatja levelében Isten szeretetét, s mindnyájunkat arra hív, hogy lássuk meg, „mily nagy szeretetet adott nekünk az Atya” (Jn 3:1). Mindazok, akik a szombatot a köztük és az Isten közti jelnek tekintik, kinyilvánítják életükben, hogy Ő az Isten, aki megszenteli őket, és az Ő kormányzatának alapelveit megvalósítják gyakorlati életükben. – Az én életem ma, 259. o.  

Elmélkedésre:  Milyen üzeneteket kapok Istentől a szombat-ünnepléseim alkalmával?