ÉLET KENYERE

 „Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek:  nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret,  hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.”  (Jn 6:32)

Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (Jn 6:26-29).  Jézus kijelentette, hogy nem Mózes adta nekik a mennyei kenyeret. „Az én Atyám adja majd néktek az igazi, mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak” (32-33. v.).  Ezen egyszerű szavak eredményét ismerjük. Mi is történt? Nem fogadták el az igazságot, mert nem voltak hajlandók azt meghallgatni, ezért elfordultak Krisztustól. Krisztusnak, az élet Kenyerének elutasítása az igazság végleges elutasítását jelentette számukra. Többé nem jártak Jézussal.  „Én vagyok az Élet Kenyere”, az örök lelki élet szerzője, Én táplálom és tartom fenn azt. Jn 6:35 versében Krisztus a mennyei kenyér egyszerű példájával mutatkozik be. Enni az Ő testét és inni az Ő vérét a mennyből küldött Tanító elfogadását jelenti. A lelki élet szempontjából elengedhetetlen hinni Őbenne. Aki az Igéből táplálkozik, sosem éhezik és szomjúhozik meg, és sosem fog többre vágyni. „Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közeleg hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! Aki ellened összegyűl, elesik általad. (…) Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa 54:14-15,17). – Manuscript 81, 1906.  

Elmélkedésre:  Ha tudomásomra jut, hogy életének egy bizonyos pillanatában  valaki elutasította Jézust, hogyan fogom megszólítani őt,  hogy a segítségére lehessek?