REMÉNYSÉG CSILLAGA

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége,  kibocsátotta Isten az ő Fiát.”  (Gal 4:4)

Izrael lázadása a törvény és Isten tekintélye ellen végül a nép pusztulását okozta. Az az előjog, hogy Fia által vezette őket, csak növelte vétküket. Teljesen alaptalan volt a zsidók azon vádja, hogy Krisztus semmibe veszi a mózesi törvényt. Krisztus is zsidó volt, és még a kereszthalálával is az akkor érvényben levő törvényt igyekezett betartani. Csakhogy amikor Krisztus halálakor a jelkép találkozott a valósággal, az állatáldozatok értéktelenné váltak. Krisztus mutatta be a legnagyobb Áldozatot: az életét. Ezt vetítették előre az addig bemutatott állatáldozatok, és végül az Ő halála vetett véget a zsidó törvények által előírt véráldozatoknak.  A bűnbeesés után többé nem volt lehetőség közvetlen kommunikációra Isten és az emberiség között, kivéve a Krisztus által megvalósított kapcsolattartást. Isten ezért bízta rá Fiára az elesett emberiség ügyét. Krisztus magára vállalta a megváltás munkáját. Az volt a célja, hogy megőrizze Isten törvényének tisztességét, habár az egész emberiség lábbal tiporta a törvényt. Terve szerint Neki kell megváltania a törvény átkától azokat az engedelmes embereket, akik elfogadják a kegyelmi ajánlatot és az oly csodálatos módon felkínált engesztelést.  Teremtéskor Ádám és Éva tudomást szerzett Isten eredeti törvényéről. Be lett írva a szívükbe, és ismerték a rájuk vonatkozó elvárásokat. Amikor áthágták Isten törvényét, és elveszítették ártatlan és boldog állapotukat, bűnösökké váltak, s így az emberi faj számára nem maradt egyetlen reménysugár sem. Isten megszánta őket, és Krisztus tervet készített a megmentésük érdekében. A terv az volt, hogy magára veszi az emberek vétkét. Amikor elhangzott az átok a földre és az emberre, akkor hangzott el az ígéret is, miszerint Krisztus által van remény és megbocsátás. A Reménység Csillaga bevilágította a sötét jövőt. Az evangéliumot Ádámnak először Krisztus mutatta be. Ádám és Éva elhitték Isten értékes ígéretét, s így megmenekültek a teljes pusztulástól. – Review and Herald, 1875. április 29.    

Elmélkedésre:  Ádám helyében hogyan éreztem volna magam, tudva azt,  hogy Isten tervet készített annak a világnak a megmentésére,  amit én rontottam meg a bűnömmel?