2022. június 28., kedd
MENNYEI GYÓGYSZER
„Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.” (Zsid 2:3)
Ha az emberek nem állnak az Ige és a Szentlélek vezetése alatt, Sátánt szolgálják, és nem tudhatjuk, milyen mértékű bűnbe vezetheti őket. Jákob pátriárka végignézte azokat, akik a gonoszságban lelték örömüket. Látta, hogy mi lenne a velük való kapcsolattartás eredménye, és a Lélek által felkiáltott:„Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem…” (1Móz 49:6). Jákob óva int minden lelket az efféle társulásoktól. Pál később visszhangozza a figyelmeztetést: „És ne legyen közösségetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel…” (Ef 5:11). „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15:33). A lélek tévelyeg, amikor Izrael Ura helyett világi bölcsességbe és emberi elgondolásokba veti bizalmát. Találhat-e az ember jobb vezetőt Jézusnál? Jobb tanácsost a kétség és próba idején? Jobb védelmet a veszély ellen? Lélekromboló tévedés emberi bölcsességre cserélni Isten bölcsességét. Ha látni akarjátok, mit tesz az ember, amikor elutasítja Isten kegyelmének befolyását, tekintsetek abba az ítélő terembe, amelyben a zsidó papok és vének vezette felgerjedt csőcselék Isten Fiának életét követelte! Tekintsetek a Barabbás mellett álló isteni Szenvedőre és Pilátusra, amint rákérdez, hogy melyiket bocsássa szabadon kettőjük közül! A Sátán gerjesztette szenvedélyes hangok százainak érdes kiáltása így hangzott: „Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!” (Lk 23:18). Amikor pedig Pilátus megkérdezte, hogy mi legyen Jézussal, így kiáltottak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!” (Lk 23:21). Az emberi természet ma is ugyanilyen. Amikor elvetik azt a mennyei Gyógyszert, amely az emberek megmentésére és felemelésére törekszik, ugyanez a lelkület lakozik az emberek szívében. Nem bízhatunk az ilyenek vezetésében anélkül, hogy közben Krisztushoz való hűségünket el ne veszítenénk. – Szemelvények, 2. köt., 129–130. o.
Elmélkedésre: Hogyan különböztethetem meg a Krisztus magatartásával rendelkezőket azoktól, akik nem tanúsítanak krisztusi magatartást?