ÁLDOZATHALÁL

„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt  és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot  és tisztességet és dicsőséget és áldást.”  (Jel 5:12)

Krisztus volt az alapja a teljes zsidó rendszernek. Ábel halála Káin engedetlenségének következménye volt, aki nem fogadta el Istennek azt a tervét, mely szerint Jézus Krisztus – áldozatokban elővetített – vére szerezhet számára szabadulást. Káin elutasította a vérontást, mely Krisztus vérének a világért való kiontását jelképezte. A teljes szertartás Istentől származott, a rendszer alapja pedig Krisztus volt. A törvény tanítómesteri munkájának kezdete, hogy a bűnös embert elgondolkodtassa Krisztusról, a zsidó vallási életforma megalapozójáról.  A szentély szolgálatában valamiképpen résztvevők mindegyike folyamatos tanítást kapott Krisztus közbenjárásáról az emberek érdekében. Ez a szolgálat úgy lett eltervezve, hogy minden szívben szeretetet ébresszen Isten törvénye iránt, mely nem más, mint országának törvénye. Az áldozati szertartás Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének példabeszéde az Ő szenvedéséről, Áldozathaláláról, a bűnös emberiség vétkeinek felvállalásáról, valamint arról, hogy az ártatlan bűnné lett az emberekért.  A megváltás nagy témáján elmélkedve megértjük Krisztus munkáját. Nemcsak a Lélek megígért ajándékai, de a Krisztus áldozata és közbenjárása is olyan téma, melynek felemelő, szent és nagyszerű gondolatokat kellene ébresztenie szívünkben az isteni törvényt illetően, mely elvárásait minden emberre kiterjeszti. E törvénynek egy olyan kis tettel való megrontása hozta az emberekre és a földre az Isten törvényének való engedetlenség következményeit, mint a tiltott gyümölcs megízlelése.  Világosan kellene látnunk, hogy mi a bűn, és el kellene kerülnünk a legkisebb közeledést is ahhoz a ponthoz, ahol átlépjük az engedelmesség és az engedetlenség határát.  Isten azt szeretné, ha teremtményei megértenék Isten dicsőséges Fiának munkáját, vagyis azt, hogy életét adta a világ megváltásáért. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt” (1Jn 3:1). – Szemelvények, 1. köt., 233–234. o.    

Elmélkedésre:  Krisztus áldozata arra késztet, hogy féljek a bűntől?