IZRÁEL REMÉNYE

„Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul,  mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel,  hanem ha az Isten van vele.”  (Jn 3:2)  

Ha a Szentírásban nem is lenne más, ami határozottan megmutatná a mennybe vezető utat, e szavakban akkor is megtalálnánk. Ez a szakasz pontosan a gyökerére sújt annak a felszín alatti munkának, ami a vallási világban zajlik. Pontosan azt az elképzelést leplezi le, mely kimondja, hogy különösebb változás nélkül is Isten gyermekeivé válhatunk. Ha Isten igazsága a szívünkbe költözött, határozott változás megy végbe bennünk, mert az igazság megszentelő hatalma hat életünkre és jellemünkre. Akik vallják, hogy a nagyobb világosság birtokosai, magatartásukkal is bizonyságot tesznek arról, hogy Krisztustól tanultak, és életükben láthatóak az igazság gyümölcsei.  Amikor Krisztust, Izráel Reményét keresztre feszítették, vele együtt a tanítványok reménye is meghalt. Nem tudták megmagyarázni az eseményeket. Nem értettek semmit abból, amit Krisztus előre elmondott nekik. A feltámadás után azonban reményük és hitük is feltámadt, és elmentek, hogy hirdessék Krisztust és kereszthalálát. Elmondták, hogyan vitték el és feszítették meg az emberek gonosz kezeikkel az élet és dicsőség Urát, de Ő feltámadt a halálból. Így szólták nagy bátorsággal az élet igéit, amin az emberek nagyon elcsodálkoztak.  A farizeusok és azok, akik hallották, hogy a tanítványok milyen bátran hirdetik Jézust mint a Messiást, úgy magyarázták ezt, hogy Jézussal voltak és tőle tanultak. Éppen úgy beszéltek, ahogyan Jézus is beszélt. Ez bizonyíték volt számukra arra vonatkozóan, hogy Jézus volt a Mesterük. Hogyan vonatkozik ez Jézus minden történelmi korszakban élő tanítványaira? Hiszen ők is Jézustól tanultak: az Ő iskolájába jártak, az Ő tanulói voltak, és megtanulták a leckéit abban az élő kapcsolatban, amelyet szívükben fenntartottak Istennel. Ez az élő hit létfontosságú üdvösségünkhöz, hogy bízni tudjunk a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeiben, Krisztusban, a mi Igazságunkban. – Hit, remény, cselekvő szeretet, 63–64. o.    

Elmélkedésre:  Ha egy ismerősöm egy héten keresztül figyelne engem,  levonhatná a következtetést, hogy Jézustól tanultam?