Ábrahám, Sára és Hágár

„Monda azért Szárai Ábrámnak: Íme az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az egyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül.” (1Mózes 16:2–3)

Számos régészeti tanulmány több alkalommal is elutasította azt az elmélet, amely a pátriárkákat etnikai alaknak, nem pedig történelmi személyeknek tekinti. Bebizonyították, hogy a nevük és a cselekedeteik megfelelnek az ő életük idején levő annáleszeknek, megállapodásoknak és törvényeknek. Ez vonatkozik Ábrahám, Sára és Hágár házassági kapcsolatára, aminek a legális alapja a híres Hammurapi-kódexben van a párizsi Louvre Múzeumban.
Hammurapi a Babiloni Birodalom amorita (emoreus) királya volt, aki a Kr. e. XVIII.    században élt 1792 és 1750 között, ami éppen egybeesik a patriarkális korszakkal. A polgári törvények egy bazalt sztélére vésett sorának gyűjteményét és nyilvános bemutatását neki tulajdonítják. Ez a sztélé 2,25 m magas volt, 39 oszlopból állt, 3.624 sornyi ékírásos írással. A 144–146. részben a következőt rendelték el: „Ha egy szabad ember elvesz egy papnőt, és ha a nőnek nem születik gyermeke, mert meddő, olyankor a feleség ágyasnak adhatja a férjének egy rabszolgáját, így a férfi bemehet annak otthonába, és gyermekei lehetnek vele. Ha a rabnő gyermeket szül, emiatt sem lehet egyenlő az úrnőjével, és ha arrogánsan viselkedik az asszonyával, hogy a hölgy képtelen lesz eladni őt, akkor megbélyegzi a rabnőt, és a rabszolgái közé számíttatik.” Az adott kor más legális szövegeiben jelzik, hogy ha a rabnő az úrnője térdén hozza világra gyermekét, akkor a született gyermek az úrnő gyermekének fog számítani annak minden öröklött jogával együtt.
Ábrahám és Sára túlszaladtak az Úr tervén, mert kételkedtek az ígéret gyakorlati lehetőségeiben, és nem hittek a Gondviselésben. Így a lehetséges örökös megszületése érdekében a kor legális eljárásaihoz nyúltak, és így született meg Izmael, a rabnő fia, de Izsák, az ígéret gyermeke is később még világra jött. Két fiú, két származási vonal, két nép, amiből mára riválisok és ellenfelek lettek egy végeláthatatlan, ősi háborúban. Esetleg lehetséges a világ alábbi szokásainak és törvényeinek elkerülhetetlen velejárója, ahelyett, hogy teljesen rábízzuk magunkat Istenre, és betöltjük a parancsolatait? Ma is vannak olyan házasságok, amiket az emberi törvények engedélyeznek, de a menny nem fogad el. Így soha nem szabad elfelejtenünk, hogy „van Isten az égben”.
Ma dönts úgy, hogy nem lelki tettetésben, hanem a hit őszinte életében élsz, és bízol a mennyei Atyában.