LELKIERŐ FORRÁSA

„Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban;  megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.”  (Zsolt 36:9)

Ha tanításait befogadtuk és lényünkké váltak, akkor Jézus bennünk lakozik, irányítja gondolatainkat, eszméinket, tetteinket. Átitat bennünket a világ legnagyobb Tanítójának tanítása. Emberi felelősségünknek és befolyásunknak tudata jelleget ad életszemléletünknek, mindennapi kötelességeinknek. Jézus Krisztus jelent számunkra mindent. Ő az első, az utolsó, a legfőbb mindenekben. Jézus Krisztus, az Ő Lelke, jelleme átszínez mindent, egész lényünkbe beleszövődik. Krisztus szavai: Lélek és élet. Így tehát nem összpontosíthatjuk gondolatainkat önmagunkra, mert hiszen mi nem élünk immár, hanem Krisztus él bennünk, a dicsőség Reménysége. Önző énünk meghalt, de Krisztus az élő Üdvözítő. Ha szüntelenül Jézusra tekintünk, az Ő képmását sugározzuk környezetünkre. Nem foglalkozunk csalódásainkkal, sőt nem is beszélünk róluk, mert sokkal vonzóbb kép ragadja meg tekintetünket: Jézus drága szeretete.  Mit mondott Krisztus a samáriai asszonynak Jákob kútjánál? „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és azt, hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! – te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.” „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” Krisztus az Igéjében kinyilatkoztatott kegyelmére utalt: ez az a víz. Lelke, tanítása kielégítő forrás minden lélek számára, teljes öröm van benne mindörökre. A világ kívánságai, élvezetei, szórakozásai sosem elégítik, sosem gyógyítják meg a lelket.  Krisztus kegyelmes jelenléte az Ő Igéjében mindenkor a lélekhez szól, bemutatja Őt mint az élő víz kútfejét, hogy felüdítse a szomjazó lelket. Kiváltságunk, hogy élő, bennünk lakozó Üdvözítőnk legyen. Ő a belénk plántált lelkierő Forrása, befolyása árad tova szavakban és tettekben, felüdítve mindenkit befolyásunk körében. Bennünk is fakasztja a vágyat, a törekvést erőért és tisztaságért, szentségért és békességért, örömért, amelybe nem vegyül üröm. Ez az eredménye az Üdvözítő bennünk lakozásának. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 389–390. o.  

Elmélkedésre:  Milyen hamis lelki erő kísért ma engem?