ALÁZATOS NÁZÁRETI

„És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó?  Monda néki Filep: Jer és lásd meg!”  (Jn 1:47)

Krisztus alázatosan kezdte el az elbukott emberiség felemelését célzó munkáját. Választása nem esett a nagyvárosokra vagy a bölcsesség híres központjaira, hanem úgy döntött, hogy a szerény és kétes hírű Názáretet választja lakhelyéül. Az emberek úgy tartották, hogy semmi jó nem származhat onnan, a világ Megváltója mégis itt töltötte életének nagy részét, és itt gyakorolta az ácsmesterséget. Szegények közt volt a háza, és a családja nem volt műveltebb, gazdagabb vagy előkelőbb a többi ember családjánál. A szegények, elhagyatottak és megszomorodottak útját járta, magára véve az összes fájdalmat, amit a szenvedőknek viselniük kell.  A zsidók hivalkodó büszkesége szerint a Messiásnak királyként kellett volna eljönnie, aki legyőzi az ellenséget, és haragjában eltiporja az idegen nemzeteket. Krisztus küldetése azonban nem az emberi büszkeség táplálása volt. Ő, az alázatos Názáreti lenézően tekinthetett volna a világ büszkeségére, hiszen Ő volt a mennyei Fejdelem, mégis alázatosan jött el, amivel megmutatta, hogy a menny Istene nem tekint gazdagságra, beosztásra vagy tekintélyre, hanem nagy figyelmet fordít a megbánó és a Krisztus kegyelme által megújuló szívre. Krisztus önmegtagadással és szenvedéssel fejezte be a munkásságát, hozta meg érettünk a legnagyobb áldozatot.  Krisztus az élő megmentő. Ma Ügyvédünkként áll Isten jobbján, közbenjár érettünk. Felszólít, hogy megmentésünk érdekében tekintsünk Őrá. A kísértő azonban minden időben el akarta rejteni Jézust a szemeink elől, hogy mi emberi segítségben és hatalomban bizakodjunk. Annyira jól végezte a dolgát, hogy tekintetünket sikerült elfordítania Jézustól, akiben összpontosul az örök élet reménysége, és rávett, hogy emberi segítséghez és vezetéshez folyamodjunk.  Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, hogy azok, akiket mérges kígyók martak meg, életben maradhassanak, úgy kell magasba emeljék az ember Fiát a világ előtt az Ő szolgái. – Review and Herald, 1896. szeptember 29.    

Elmélkedésre:  Hogyan tudnék ellenállni a világ erő,  gazdagság és hírnév kínálta kísértéseinek?