A VILÁG MEGVÁLTÓJA

„Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden,  sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét  szenvedések által tegye tökéletessé.”  (Zsid 2:10)

Ki érthetné meg az itt megnyilvánuló szeretetet?! Az angyalok serege csodálattal és megtört szívvel látta, hogy a menny fenségese, a dicsőség koronájának tulajdonosa most töviskoronát visel, sebektől vérző áldozat lett a feldühödött ­tömeg kezében, kit Sátán tombolása eszeveszett őrületre tüzelt. Nézzétek a türelmes szenvedőt! Töviskoszorú a fején. Ömlik a vére a felhasított erekből. Mindez a bűn következménye volt! Semmi más nem vette volna rá Krisztust, hogy maga mögött hagyja megtisztelő helyzetét és fenségét a mennyben, hogy eljöjjön e bűnös ­világba, hogy azok vegyék semmibe, nézzék le, utasítsák el, akiket megmenteni jött, s végül a kereszten szenvedjen – csakis az örök, megváltó szeretet, mely mindig is titok marad.  Bámuljatok, egek, döbbenj meg, föld! Nézzétek az elnyomót és az elnyomottat! Roppant tömeg nyüzsgi körül a világ Megváltóját. Csúfolódás és gúnykacaj vegyül az istentelen, durva káromkodással. Érzéketlen bitangok tesznek megjegyzéseket alacsony származására és alázatos életére. Főpapok és vének teszik nevetségessé állítását, hogy Ő az Isten Fia. Nyers tréfák, vérlázító gúnykacaj terjed száj­ról-­szájra. Sátán tökéletesen eluralkodott szolgáinak gondolkodásán. Hogy hatásosan elérje célját, a két főpapon és a véneken kezdi, vallásos tébollyal itatja át őket. Az az ördögi lelkület fűti őket, mint a legaljasabb, hétpróbás gonosztevőket. Romlott egyetértés van érzésükben, az álszent papoktól és vénektől kezdve, le a legelzüllöttebbekig. Majd elővezették Krisztust, Isten szeme fényét, és keresztet fektettek vállára. Minden lépése sebeiből kiomló vérnyomokat hagyott hátra. (…)  Jézus egy árva szóval sem felelt nekik. Míg a szögeket verték a kezébe, és a kínszenvedés verejtékcseppjei préselődtek ki a bőréből, ártatlanul szenvedő, sápadt, reszkető ajka a megbocsátó szeretet imáját rebegte gyilkosaiért: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Bizonyságtételek, 2. köt., 207–209. o.    

Elmélkedésre:  Mivel Megváltóm oly sokat szenvedett értem,  nekem miért esik nehezemre szenvedni érte?