KEDVES

„Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait,  és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz,  mert bővelkedik a megbocsátásban.”  (Ésa 55:7)

Vajon te, kedves Olvasó, a magad választotta úton jársz? Messzire tévedtél Istentől? A törvényszegés gyümölcsét akarod élvezni, amely amint belekóstolsz füstté és hamuvá lesz? Most, amikor meghiúsultak a terveid és elsorvadtak a reményeid, magadba roskadtan és vigasztalanul ülsz? Az a hang, mely régóta szól szívedhez, de amelyre eddig nem akartál figyelni, tisztán és világosan mondja: „Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt!” (Mik 2:10).  Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy maradj távol Krisztustól, amíg meg nem javulsz; amíg elég jó nem vagy ahhoz, hogy Istenhez mehess! Ha addig vársz, akkor soha nem fogsz elindulni! Amikor Sátán szennyes ruhádra mutat, ismételd el a Megváltó ígéretét: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6:37). Mondd az ellenségnek, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől! Dáviddal együtt te is imádkozd: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” (Zsolt 51:9).  A próféta nem hiába buzdította Júdát, hogy tekintsen fel az élő Istenhez, és fogadja el, amit irgalmasan felkínál. Akik komolyan megfogadták az intést, elfordultak bálványaiktól, és Jahvét imádják. Meglátták Alkotójuk szeretetét, kegyelmét és gondoskodó könyörületességét. A Júda történelmében bekövetkező sötét napokban, amikor csak egy maradék maradt meg az országban, a próféta beszéde még mindig gyümölcsöt termett, és igazi reformációt hozott. „Azon a napon – nyilatkoztatta ki Ézsaiás – Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat” (Ésa 17:7-8).  Sokan látták meg azt, aki mindenestől fogva Kedves, és tízezer közül is kitetszik. – Próféták és királyok, 319–321. o.  

Elmélkedésre:  Miért kérlel Isten oly sokat, hogy térjek meg?  Hogyan kerülhetném el azt, hogy kegyelme már ne tudjon hatni rám?