MENNYEI SEREGEK PARANCSNOKA

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8:9)

Az egész világot figyelmeztetnünk kell, élni az igazságot, példát adni áldozatkészségből, szükség esetén akár a szenvedést és a halált is vállalni Isten szolgálatában. Nagy munkát kell befejeznünk rövid idő alatt. Szükségünk van arra, hogy megértsük a feladatot, és azt teljes odaadással teljesítsük. Akik végül koronát nyernek és győznek, azok nemes kitartással szolgálják Istent, és felölthetik Krisztus feddhetetlenségét. Íme, minden keresztény kötelessége: részt venni a Sátán elleni hadjáratban, és Krisztus keresztjének véráztatta zászlaját hordozni. Ez a feladat önfeláldozást igényel. Az életet végig kell, hogy kísérje az önmegtagadás és a kereszt. Krisztus mondta: „Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lk 9:23). Aki világi gazdagságot szerzett magának, annak kötelessége nehéz munkát és áldozatot vállalni. Gondolkozhatnak-e úgy az örök jutalomra vágyók, hogy nekik nem kell áldozatot hozniuk? A legnehezebben gyakorlatba ültethető elv az önmegtagadás. Az önző bűnös bezárja az ajtót, és inkább önző célokra használja fel a pénzét. Lehetetlen, hogy valaki megmaradjon a mennyei kegyelem légkörében, örülve a Megváltójával való közösségnek, ugyanakkor közömbös azon embertársai szükségleteivel szemben, akik még nem rejtették el életüket Krisztusban, és ezért elvesznek a bűneikben. Krisztus az önmegtagadás csodálatos példáját adta számunkra. Sosem kedvezett önmagának, hanem az életét mások szolgálatára szentelte. Mindenütt kész volt áldozatot hozni, ráadásul olyan áldozatot, amelyekre követői sosem lesznek képesek, mivel sosem voltak olyan pozícióban, mint Ő, mielőtt lejött volna közénk. A mennyei seregek Parancsnoka volt, mégis vállalta a szenvedést a bűnösökért. Gazdag volt, de szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodhassunk. Mivel szeretett bennünket, félretette dicsőségét, és szolgai formát öltött. – Review and Herald, 1907. január 31.

Elmélkedésre: Van-e valaki a házamban, gyülekezetemben, környezetemben, akinek önzetlen szolgálatomra van ma szüksége?