MENNYEI LÁTOGATÓ

„És elfogá mindazokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván:  Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.”  (Lk 7:16)

A szív ajtaját ki kell tárni a mennyei Látogató előtt. Túlságosan gyakori, hogy nem fogadjuk szívesen a dicsőség Urát. Amikor kopogtatással próbál bebocsátást nyerni, a világi lelkület nem hajlandó szélesre tárni a szív ajtaját. Némelyek csupán résnyire nyitják ki az ajtót, és bár az Úr jelenlétének egy kis fénye így is behatol, mégsem fogadják Őt teljes szívvel. Jézus számára nem marad hely, mivel amit neki kellett volna fenntartani, azt más dolgok foglalják el. Krisztus belép, és az ember egy időre hajlandó kinyitni az ajtót és meghallgatni Őt, azonban ez a hajlandóság gyakran csökken, ami azt eredményezi, hogy elveszítjük a közösséget a nagy Vendéggel.  Istené a dicsőség összes hajléka és a mennyei lakhelyek öröme, mégis megalázkodva áll a szív ajtajánál, hogy áldásának sugarát áraszthassa ránk, és képessé tegyen arra, hogy örüljünk dicsőségének. Abban munkálkodik, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket, akik a pusztulás szakadékának szélére kerültek. Krisztus meg fogja váltani a bűntől mindazokat, akik Őhozzá járulnak, és örök életre emeli fel őket trónjához.  Jézus nem töri be a szív ajtaját. Személyesen kell megnyitnunk előtte, és ki kell fejeznünk, hogy vágyunk az Ő jelenlétére. Szívélyesen kell köszöntenünk Őt. Ha minden ember hozzájárulna a világ szennyének eltávolításához és Jézus helyének előkészítéséhez, a Megváltó belépne és velük maradna, ezen felül pedig általuk hatalmas lélekmentési munkát vihetne véghez. Sajnos azonban sokan nem fogadják el Isten szerető irgalmának és jóságának bizonyítékait, nem egyesítik erőforrásaikat az Úr művének érdekeivel, és nem részesülnek azokban az áldásokban, amelyeket kész kiárasztani rájuk.  „Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem” (Jel 3:20). Ezek a szavak nem csak a művelt és intelligens emberekhez szólnak, hanem megkülönböztetés nélkül mindenkihez. – The Signs of the Times, 1887. február 10.    

Elmélkedésre:  Az ajtó kitárása Krisztus előtt olyan feladat,  amit mindenkinek meg kell tennie. Szívem mely területei  vannak még zárva Krisztus előtt?