Az egek harcoltak Siserával

„Az égből harcoltak. A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával! A Kison patakja seprette el őket. Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem!” (Bírák 5:20–21)

Bárák felkelt, és így válaszolt Debóra hívására: „És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda neki: Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül? És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.” (Bírák 4:6–7) Bárák mozgósította a hadsereget, és készen állt a harcra. Az összecsapás Palesztina földrajzi területei közül az egyik legfontosabb stratégiai ponton zajlott, a Kármel-hegyi hágó közelében, az Eszdralon-síkság közelében, a Megiddó lábánál: a háborúnak szentelt helyen.

Bárák nem számított csatára a síkságon, ahol Sisera 900 vas harci kocsijának hatalmas ereje volt, így embereivel felmentek a Tábór-hegy oldalára, és ott várták Isten parancsát. A Kísón-patak átszelte az Eszdralon síkságát, és kevés vizet nyújtott nekik. Sisera harckocsijai tökéletesen manővereztek a hegy körül, ide-oda haladtak a Felső-Kísón kis vízén át, fitogtatva erejüket az izraeliták előtt. De Bárák és Debóra nem kezdtek aggódni, ők csak az isteni közbelépésre vártak. Hirtelen fekete viharfelhők tűntek föl az égen, és vízáradattal borították el a Tábór-hegy oldalát és a síkságot. A Kísón kiáradt, és járhatatlanná tette Sisera hadi eszközei számára a területet, elsöpörve azokat a harckocsikat és lovakat, amik nem akadtak el a sárban. Majd a könnyűlovasságukkal az izraeliták lezúdultak a Tábórról, körülvették, megzavarták és legyőzték őket.

Így énekelt Debóra és Bárák a csata után: „Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. A Kísón-patak elsodorta őket.” Mi milyen csatákat vívunk meg az Úrért? Mik várnak ránk ezekben a nehéz időkben? Kövessük az Úr parancsait, amit szolgája által adott a népének, és egységben harcoljunk, mert nem minden törzs vett részt itt sem a csatában (5:16–17). Ahogy Winston Churchill is megfogalmazta az egyik ellenfelének: „Olyan kevesen vagyunk, az ellenség olyan sok, az ok, amiért harcolunk, olyan nagyszerű, hogy nem veszthetünk a saját erőnkből.” Az oldalunkon álló Isten előrelátásával „hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket” (Zsoltárok 108:13).

A Mindenható ma a bűntől szenvedők megszabadítására akar felhasználni.

Készülj föl, hogy közvetlenül meglátod majd a menny erejét.