Amikor nem volt királya Izraelnek

„Ebben az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.” (Bírák 17:6)

Kánaán meghódításának zseniális és gondviselésszerű történelme viszont néhány olyan árnyékot is vetett, ami fájdalmas tényekkel járt a későbbi időkben. Búcsúszavaiban Józsué elismerte, hogy Isten űzte ki azokat a nagyszerű és hatalmas nemzeteket, de még mindig maradt néhány, akikkel meg kell vívni és akiket meg kell fékezni, anélkül, hogy bármilyen szövetséget kötnének egymással (Józsué 23:6–12). Ha nem így tennének, akkor „megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek; sőt inkább lesznek ti nektek tőrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti nektek” (13. vers).

Sajnos Józsué halála után már nem sokáig maradtak meg a törzsek különleges népnek. A kánaániak nagyon hamar felfedezték a megszállóik gyengeségét, és eluralták őket. Így kezdődött el a bírák korának szomorú történelme, az izraeli erők széttöredezése, mikor elhanyagolták a megmaradt népeket meghódító harcot, és eljött az anarchia és ami még rosszabb, a bálványimádás ideje, mert összekeveredtek azokkal a népekkel, és többé nem voltak hűségesek az Istennel kötött szövetséghez. Józsué intése szó szerint beteljesült, mert azok a népek legyőzték és meggyötörték őket. Izrael újra és újra könyörgött a mennyhez, és Isten többször is a hozzá hűségesek közül kiemelt egy bírát vagy egy vezetőt, hogy megszabadítsa őket, és a segítségükre legyen.

Ez a mintegy 300 évig tartó időszak tele van hősies tettekkel és a mennyei gondviselés közbelépésével, ahogy a zsidó nép körében előforduló nehéz eseményekkel is. Még egyszer: világos, hogy történnek folyamatosan győzelmek, hitbeli diadalok és csodás isteni közbelépések. Az Úr népének hűségesnek és folyton ébernek kell maradnia, különben a tegnapi dicsőség mára csapássá válik. A bűn és a hitehagyás elszomorítja a mennyei Atyát, aki néha megengedi, hogy saját hibáink következményeitől szenvedjünk: nem bosszúként, hanem hogy imában felé fordítsuk az arcunkat megbocsátásért és segítségért könyörögve. Ennek Bírák könyve tagadhatatlan és meggyőző bizonyítéka.

Amit mi akarunk, nem feltétlenül az a legbiztonságosabb út (Példabeszédek 14:12). Jobb az Úrnak és Igéjének engedelmeskedni, ezt ne felejtsd el.