Józsué, kelj át a Jordánon!

„Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izrael fiainak.” (Józsué 1:2)

Isten tervében minden generációnak válaszolni kell bizonyos történelmi körülményekre. Minden nemzedéknek új kihívásokkal kell szembenéznie. De az Úr képessé teheti a férfiakat és nőket, hogy szembenézzenek ezen helyzetek egyikével. Így ahogy Mózes a kivonulás nagyszerű parancsnoka volt, Józsuét arra hívta el, hogy az ígéret földje meghódításának tökéletes vezetője legyen. Az új kaland a Jordánon való átkeléssel, útjuk utolsó szakaszával kezdődött meg a reménységük felé, és az Úr megparancsolta Józsuénak: „Indulj el, és kelj át a Jordánon!”

De ki volt Józsué? Rabszolga szülők sivatagi fia. Nem volt főember, sem katonai stratéga, akkor hogy kormányozhatná ezt a nyakas népet? Hogy szervezné meg a nemzet életét és az istentiszteletet az ígéret földjén, ha majd a hódítás befejeződik? Félelemmel és rettegéssel gondolt az átkelésre a Jordánon. Ezért a Mindenható így szólt hozzá: „Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek… Amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.… Avagy nem parancsoltam-e meg neked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1:3, 5, 9)

Józsué ezektől a szavaktól felbátorodva Izrael népével megközelítette a Jordán partját. Három napra letáboroztak ott, ahogy az utasítások szóltak: először meg kell szentelniük magukat, majd az Úr a gondviselés közbelépésének tanúivá teszi őket. Bár itt volt az idő a vizek áradására, és emiatt ez a folyó is kiöntött, mégis mikor a papok a bizonyság ládájával beléptek a vízbe, az megállt, és a nép száraz talajon mehetett át. Ez a csoda jel volt az izraelitáknak és a kánaáni királyoknak. Majd a folyó másik oldalán, Jerikó közelében jelent meg Józsuénak a Mindenható.

Mindannyiunknak megvan a magunk rövid vagy hosszú kivonulása, a remény útja, ahol szintén van egy Jordán, amin át kell mennünk, hogy elnyerhessük Isten ígéreteit. Ma is ezt mondja nekünk az Atya: „Indulj, és kelj át itt a Jordánon!” Mi a mi Jordánunk? Ma milyen nehézségekkel kell szembenéznünk az életünkben? Már megjött a parancs az Úrtól, de megkaptuk a bátorítás szavait és a Mindenható látomását is? Isten arról biztosít bennünket, hogy isteni gondviselése révén száraz talajon kelhetünk át a Jordánunk viharos hullámain, ahogy megtette ezzel a védtelen tömeggel is.

Mire vársz most? Itt az idő, hogy elindulj előre!