Más lélek volt Kálebben

„De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.” (4Mózes 14:24)

Már 40 évvel hamarabb is végbe mehetett volna a kivonulás és az ígéret földje birtokba vétele, ha a Kánaán vidékére elküldött mind a 12 kémnek olyan lelkülete lett volna, mint Józsuénak és Kálebnek. Mikor visszatértek Kádes Barneából, gyümölcsöt hoztak onnan a közösségnek ajándékul, és emellett kétféle jelentést is tettek: az egyiket Józsué és Káleb, a másikat a küldetés többi 10 kéme (4Mózes 13:3–14, 38). Ellen White ezt írta, megállapítva a kapcsolatot a kivonulás és a ma élő egyház zarándoklata között: „A negyven évig tartó hitetlenség, panaszkodás és lázadás kizárta az ősi Izraelt Kánaán földjéről. Ugyanezek a bűnök késleltették a modern Izrael bejutását a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéretei voltak a hibásak.” (Evangelizálás, 696. o.)

Mitől volt más Káleb szemléletmódja? Az első különbség Józsué meg Káleb és a 10 kém között az, hogy volt, amiben nem hittek, és volt, amiben hittek. A kételkedés, úgy vélem, elfelejti a csodákat, amiket Isten tett az izraelitákért (4Mózes 14:11), és folyton hálátlansággal válaszol a mennyei Atyának (3. vers), ami pesszimizmusra, elkeseredésre, önfejűségre, a vezetőkkel szembeni kritikus lelkületre és az egyiptomi visszatérés átgondolatlan ötletére buzdít (1–4. vers). Józsué és Káleb hite nem zárta be az ötleteiket a kivonulás komplex feltételei közé, és nem volt irracionális, sem félelmetes. Inkább őszinte és objektív. Elkedvetlenedés helyett hithű bátorságot és abszolút bizalmat ébresztett bennük az isteni Gondviselésben (5–9. vers).

A 10 kém és Józsué, Káleb közti második ellentét a hűség volt: a többség hűtlenné vált az Úrhoz az útjukon, míg Józsué és Káleb másfelől mindig hű maradt az isteni vezetéshez (32:11–12).

A harmadik ütközőpont a megszentelés, az önmegtagadás és az áldozathozatal lelkülete volt. A 10 kém jelentésében kilencszer bukkan elő a „mi” szócska, de Józsué és Káleb megfeledkeztek magukról, és mindent, amijük volt, Isten népe szolgálatába állítottak.

Végül pedig a 10 kém és az őket követő nép meg akarta kövezni Józsuét és Kálebet (14:10). Gyilkos erőszakuk szemben állt a két vezető 40 éven át tanúsított szolidáris és egységről mutató lelkületével.

Ahogy Józsué és Káleb, ma te is másféle magatartással lehetsz, hogy legyőzd a pesszimizmust, és mások előtt elismerd Istent.