ISTENI HELYETTES

„Mert Krisztus, mikor még erőtlenek valánk,  a maga idejében meghalt a gonoszokért.”  (Róm 5:6)

A világ Megváltójának van hatalma arra, hogy magához vonja az embereket. Krisztus lecsendesíti félelmeiket, eloszlatja szomorúságukat, reményt és bátorságot önt beléjük. Képessé teszi őket arra, hogy elhiggyék: Istennek az a szándéka, hogy az isteni Helyettes érdemei révén elfogadja őket. Mint Isten szeretetének részesei, mindenkor hálásnak kellene lennünk, hogy képviselőnk van a mennyben, aki közbenjár értünk az Atyánál.  Mindenünk megvan, amit csak kérni tudnánk hitünk és bizalmunk növelésére. A földi királyságokban, amikor egy király legnagyobb zálogát akarja adni szava biztosításaként, túszként adja saját gyermekét, akit majd csak az ígéret teljesedésekor kap vissza. Micsoda hatalmas bizonyítékot adott mennyei Atyánk hűsége jeléül! Azzal biztosította az embert szava változhatatlanságáról, hogy elküldte Egyszülött Fiát a földre, aki magára öltötte az emberi létformát, és nemcsak e földi élet néhány évtizedére, hanem azt megőrzi a mennyei udvarokban is, mintegy Isten hűségének örökkévaló jegyéül. 
„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!…” (1Jn 3:1).  A Krisztusban való hit által a királyi család tagjaivá válunk, Isten örököseivé, Jézus Krisztus örököstársaivá. Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk. Minden nemzeti és vallási megkülönböztetés eltűnik a Kálvária keresztjénél, amint a királyi Szenvedőre tekintünk, aki emberi természetben hordozta értünk a törvény átkát. Eltűnik minden rangbeli nagyság és faji büszkeség.  Az Isten trónjáról a Kálvária keresztjére ragyogó világosság mindörökre megszünteti az ember alkotta osztályés fajbeli különbségeket. Minden réteg emberei ugyanannak a családnak a tagjaivá, a mennyei király gyermekeivé válnak. Ez nem földi hatalom útján történik, hanem annak az Istennek a szeretete által, aki Jézust szegény, nehézségekkel és megaláztatásokkal teli életre adta, majd pedig gyötrelmes halálra, hogy ezáltal sok fiat és leányt megdicsőítsen. – Szemelvények, 1. köt., 258. o.  

Elmélkedésre:  Világunkban, ahol a nézeteltérések oly sok feszültséget okoznak,  hogyan járulhatnék hozzá, hogy az egymással szemben álló ­emberek  közös nevezőre jussanak Krisztusban?