2022. május 7., szombat
GONDVISELŐ
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” (1Jn 3:16)
Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Tanítványai közt Krisztus minden tekintetben Gondviselő teherhordozó volt. Osztozott szegénységükben, önmegtagadást gyakorolt miattuk, előttük járt, hogy egyengesse a nehéz terepet, és nemsokára befejezi földi munkáját: leteszi életét. Annak az alapelvnek, amely szerint Krisztus cselekedett, kell mozgósítania az egyháznak – az Ő testének – tagjait. Az üdvösség terve és alapja a szeretet. Krisztus országában azok a legnagyobbak, akik az Ő példáját követik, és nyájának pásztoraiként cselekszenek. Pál szavai feltárják a keresztény élet igazi méltóságát és becsületét: „Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem,” „nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak” (1Kor 9:19; 10:33). Lelkiismereti kérdésekben a lelket nem szabad akadályozni. Senkinek sem szabad irányítania a másik gondolkodását, megítélni őt vagy megszabni kötelességét. Isten minden léleknek gondolkodási szabadságot ad, hogy követhesse saját meggyőződését. „Mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek” (Róm 14:12). Senkinek sem áll jogában a saját egyéniségét a máséba olvasztani. Minden olyan dologban, ahol elvekről van szó, „ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve” (Róm 14:5). Krisztus országában nincs úri elnyomás. A mennyei angyalok nem uralkodni vagy hódolatot kierőszakolni jönnek a földre, hanem a kegyelem követeiként, hogy együttműködjenek az emberekkel fajunk felemelésében. A Megváltó tanításának elvei és igéi isteni szépségükben maradtak meg a szeretett tanítvány emlékezetében. János bizonyságtételének fő mondanivalója az egyházhoz ez volt: „Ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást.”
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért” (1Jn 3:11,16). – Jézus élete, 550–551. o.
Elmélkedésre: Jézus olyan szeretettel bírt, amely mindig igyekezett fölemelni az elveszetteket. Vajon az én Jézus iránti szeretetem is képes fölemelni embereket?