ŐRIZŐ, AKI SOSEM SZUNNYAD EL

„Ímé, nem szunnyad, és nem alszik az Izráelnek őrizője!”  (Zsolt 121:4)

Isten nem hagyta figyelmen kívül egyháza múltbeli jó cselekedeteit és áldozatait. Mindezek fel vannak jegyezve a mennyben. Viszont ez nem elég. Nem ez fogja megmenteni az egyházat, ha abbahagyja küldetésének teljesítését. Amennyiben nem hagyja el a múltban tapasztalt hanyagságát és közönyét, az egyház nem erőről erőre fog haladni előre, hanem megromlik gyengeségében és formalizmusában. Megengedhetjük-e hogy ez bekövetkezzék? Megmaradhatunk-e a restségben és a lelki szeretet és lelkesedés sajnálatos megromlásában, ami ma tapasztalható az egyházban? Ilyen állapotban akarja látni Krisztus az Ő egyházát?  Testvéreim, tudnotok kell, hogy pislákoló lámpásaitok egyszer kialszanak, ha nem tesztek eltökélt lépéseket a megújulás felé. 
„Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd!” (Jel 2:5). Ezeket a szavakat szólta Az, Aki irgalmas és hosszútűrő. Ünnepélyes felhívás hangzik a gyülekezetekhez és a személyekhez, mivel az eseményeket szemmel tartja az Őriző, aki sosem szunnyad el. Csak az Ő csodálatos irgalmának köszönhető, hogy nem veti ki a haszontalanokat. Isten Lelke azonban nem fog sokáig kérlelni. Türelme már csak rövid ideig tart.  Az utolsó napon majd a Föld Bírája azt fogja mérlegelni, hogy milyen gyakorlati érdeklődést tanúsítottunk a szükségben levők, az elnyomottak és megkísértettek iránt. Nem mehettek el közömbösen mellettük, mert így nem nyerhettek befogadást Isten városába. Krisztus mondja: „Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg” (Mt 25:45).  Még nem túl késő helyrehozni a múlt hanyagságait. Térjünk vissza az első szeretethez és vonzalomhoz! Keressétek meg azokat, akiket elűztetek, és hitvallásotok által gyógyítsátok be a sebeket, amit magatok ejtettetek! Közeledjetek az irgalmas, szerető Szívhez, és engedjétek, hogy a mennyei együttérzés folyama áradjon be a szívetekbe, onnan pedig a körülöttetek élők szívébe! – Review and Herald, 1886. november 30.    

Elmélkedésre:  Mi gátol meg abban, hogy bizonyságot tegyek azoknak,  akikkel naponta találkozom?