AZ EMBERISÉG FEJEDELME

„Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született.” (Kol 1:15)

Ebben az időszakban mind a felelős beosztásban levők, mind pedig az egyház tagjai szoros összhangban kell, hogy legyenek az isteni Ige tanításaival. Szüntelen éberséggel, buzgó imádkozással, Jézus példájából ihletődött szavaikkal és tetteikkel kell megmutatniuk a világnak, hogy milyennek szeretné látni Isten az Ő egyházát. Krisztus, a dicsőség Királya fenségének magasságából hagyta el a mennyei dicsőséget, mert látta, milyen helyzetbe került az emberiség. Megszánta a bűnös, gyönge embert, és eljött a földre, hogy megmutassa, mit jelent Isten a világ számára. Isteni voltára emberi természetet öltött, és személyesen jött el érettünk, hogy tökéletes jellemet fejleszthessünk ki. Nem a gazdagokkal akart lakozni. Szegény sorsban született meg, a szülei nem voltak tehetős emberek, és a lenézett Názáretben lakott. Amint annyi idős lett, hogy már tudott szerszámokkal dolgozni, saját kezével járult hozzá családja létfenntartásához. Krisztus megalázkodott, hogy elfoglalhassa helyét az emberiség Fejedelmeként, szembeszálljon a kísértésekkel, és legyőzze azokat a próbákat, amelyekkel az emberiségnek is szembesülnie kell. Meg kellett ismernie mindazt, amit az embernek el kell viselnie az ellenségtől, hogy megtudhassa, miként nyújtson segítséget a megkísértett embereknek. Nem az Atya, és az angyalok sem, hanem Krisztus fog megítélni, mivel Ő vette magára az emberi természetet, és élt tökéletes életet ezen a földön. Tehát csak Ő lehet a Bíránk. Krisztus emberi természetet öltött magára, hogy az Ítélőbíró lehessen. Közülünk senki sem hívatott arra, hogy bíráskodjék embertársa fölött. Nincs más tennivalónk, csak önmagunk fegyelmezése. Felszólítalak a Jézus nevében, hogy hagyjatok fel azzal, amire Ő sosem kért fel! Ne üljetek a vádolók székébe! Nap mint nap a fülembe csengett ez a felszólítás: „Ne üljetek a vádolók székébe! Alázkodjatok meg!” Sosem volt ennyire fontos az önmegtagadás és a kereszt naponkénti hordozása. Vajon milyen mértékű önmegtagadásra vagyunk hajlandóak? – Testimony Treasures, 3. köt., 382–383. o.  

Elmélkedésre: Mi az én keresztem? Meddig vagyok hajlandó elmenni Krisztus követése közben?