2022. április 21., csütörtök
IGAZ PÁSZTOR
„Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10:11)
Dolgoznunk kell a gazdagokért. Fel kell hívnunk a figyelmüket az Istennel való kapcsolatra és a kötelességeikre. Tudniuk kell, hogy számot kell adniuk egyszer annak, Aki ítél élők és holtak fölött, amikor majd eljön az Ő országával. A gazdagoknak kötelességük szeretettel és istenfélelemmel dolgozni másokért, azonban sokan közülük a javaikban bíznak, és nem ismerik fel a rájuk leselkedő veszélyt. Isten aranynál, ezüstnél vagy drágaköveknél is nagyobb kincset adhat nekik. A léleknek múlhatatlan értékekhez kell ragaszkodnia. Ezeknek az embereknek meg kell érteniük az igazi jóság értékét. Jézus így szól hozzájuk: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28). „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Mt 11:29). „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék” (Jn 7:37). „Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6:37). Aki odafigyel Krisztusra, fel fogja ismerni az igaz Pásztor jóságos hangját. Ó, bárcsak a gazdagok is felfognák, hogy a rájuk bízott javak hűséges sáfárainak kellene lenniük! Bárcsak megértenék, hogy Isten eszközei lehetnének, ha méltónak találtatnak! Ó, bárcsak tudnák, hogy szent helyen állnak, ezért különleges munkát kell végezniük: Krisztussal együtt kell felemelniük azokat, akikért a Megváltó meghalt. (…)Isten javakat bízott rájuk, hogy a maguk során áldásul legyenek az emberiség számára, és enyhítsenek a rászorulók szegénységén és szenvedésén. Ezt a küldetést bízta rájuk, és miközben eleget tesznek ennek a feladatnak, nem kell azt gondolniuk, hogy valami rendkívüli dolgot tesznek. (…) Istennek sosem állt szándékában, hogy míg egyesek bővelkednek az élet gyönyöreiben, másoknak koldulniuk kellene a kenyérért. Az emberiségnek nyújtott javak, amelyek meghaladják a személyes szükségleteket, azért adattak, hogy mások áldására használjuk fel. – The Signs of the Times, 1894. július 30.
Elmélkedésre: Úgy tekintek a gazdagokra, mint a mennyország lehetséges lakóira? Vagy inkább csak úgy, mint kiváltságos személyekre, akik javakkal rendelkeznek, és nem éreznek szükséget?