MENNYEI BARÁT

„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ­azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm 5:19)

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusunknak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pt 1:3). Van-e okunk arra, hogy ez az élő reménység ne keltsen ma olyan bizalmat és örömöt bennünk, mint az első apostolokban? Krisztus nem maradt József sírjába zárva. Feltámadt, és dicsőségben felment a mennybe, nekünk pedig azon hit alapján kell eljárnunk, amivel rendelkezünk, hogy a világ megláthassa, hogy élő reménységünk és mennyei Barátunk van. Újjászülettünk az élő reménységre, a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely eltétetett számunkra a mennyben. Reménységünk nem alaptalan, örökségünk nem mulandó. Nem csupán a képzelőerő szüleménye, hanem félretétetett a mennyben számunkra, „akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor” (1Pt 1:5-7). A kísértések közepette úgy tűnik, szem elől tévesztjük azt, hogy Isten próbál meg bennünket, mivel azt szeretné, hogy hitünk kipróbált és dicséretes legyen Jézus megjelenésekor. Az Úr különböző helyzeteket rendel fejlődésünk biztosítása végett. Ha ismerjük jellemhibáinkat, Ő fegyelmez, hogy le tudjuk győzni azokat. Gondviselése vezet át bennünket különböző körülményeken. Minden esetben valamilyen kísértéssel kell szembesülnünk. Ha nehéz helyzetbe kerülünk, bizonyára elgondolkodunk: „Ez hatalmas hiba a részemről. Miért is nem maradtam ott, ahol korábban voltam?” De miért elégedetlenkedsz? (…) Mit kell tenned, amikor a Gondviselő Isten próbára tesz? Emelkedj fel a helyzet magaslatára, és győzd le a jellemhibáidat! – Review and Herald, 1889. augusztus 6.  

Elmélkedésre: Milyen múlhatatlan örökség vár rám a mennyben?