2022. április 6., szerda
LEGNAGYOBB TANÍTÓ
„És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze.” (Lk 6:13)
Jézus az egyszerű emberek soraiból választotta ki első tanítványait. Alázatos, tanulatlan férfiak voltak, akik nem ismerték ugyan a rabbik tanításait és szokásait, de megedzette őket a kemény munka és a nehéz körülmények fegyelmező ereje. Ez a néhány ember nagyszerű ösztönös képességekkel és tanítható lelkülettel rendelkezett, akiket a Megváltó meg tudott tanítani és át tudott formálni a munka végzésére. Ők abban a kiváltságban részesültek, hogy három éven át a világ valaha született legnagyobb Tanítója képezte őket.Az első tanítványok körébe igen sokféle személy került be. Később a világ tanítóiként kellett munkálkodniuk, ezért sok sajátságos személyiségtípust képviseltek. Ott volt Lévi Máté, a vámszedő, Róma kiszolgálója, akit az üzleti élet forgatagából hívott el az Úr; Simon, a zelóta, az elnyomó hatalom kérlelhetetlen ellensége; a lobbanékony, beképzelt, de melegszívű Péter és András, a testvére; a Júdeából származó, választékos modorú, jó képességű, de csalárd lelkű Júdás; Filep és a hűséges, buzgó, de lassan hitre jutó Tamás; Jakab, a jelentéktelen és Júdás a még jelentéktelenebb Jézus testvérei közül, akik azonban mégis erőteljesek és határozottak voltak úgy hibáikban, mint erényeikben; az őszinte, gyermeki hittel rendelkező Nátánael, valamint Zebedeus becsvágyó, de melegszívű fiai.Annak érdekében, hogy eredményesen végezzék a munkát, ezek a tanítványok – habár igen különböztek egymástól természetes jellemvonásaikban, képzettségben és szokásaikban – el kellett, hogy jussanak az érzések, a gondolatok és a tettek egységére. Ennek az egységnek a biztosítása Krisztus feladata volt, de mindenekelőtt önmagával kellett összhangba hoznia őket. Hogy mennyire a szívén viselte ezt a célt, jól kifejezi Atyjához intézett imája: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: …hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél” (Jn 17:21-23). – Nevelés, 85–86. o.
Elmélkedésre: Tisztelem-e kellőképpen a Krisztust szolgáló embereket? Hogyan értékelhetném ma valakinek az adottságait?