ÖRÖKKÉVALÓ MEGMENTŐ

„Mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.” (Zsid 7:25)

Krisztus mondta: „Ti vagytok az én tanúim” (Ésa 43:10). Nektek kell magasba emelnetek az élet Igéjét, világosságotok pedig úgy kell ragyogjon az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a mennyei Atyát. Amikor Isten gyermekeinek bizonyságtevése a Szentlélek kézjegyét hordozza, képesek lesznek meggyőzni a körülöttük élő embereket arról, hogy milyen súlyos bűnt jelent figyelmen kívül hagyni egy ilyen nagy üdvösséget. Amikor a megtérő lélek elismeri Isten hatalmát, amely munkálkodott a pátriárkákban és a prófétákban, még magasztosabb bizonyságtevést fog tenni Krisztus kegyelmének csodáiról, az Örökkévaló Megmentőről, Akit személyesen megtapasztalt az életében. Isten szeretetének, irgalmának és jóságának ezen értékes elismerése engedelmes élettel társulva olyan ellenállhatatlan erőt képvisel, amely a lelkek megmentését eredményezi. Az apostol mondja: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9). 
Amint az emberek elfogadják Krisztus szeretetét, hirdetni fogják másoknak is, eközben pedig igehirdetésük még mélységesebb érzelmeket fog a felszínre hozni. Akinek a lelke betöltekezett Krisztus szeretetével, türelmetlenül várja, hogy hirdethesse maga körül azt a vigaszt, reménységet és békét, ami betöltötte a szívét. Pálhoz hasonlóan ő is elmondhatja: „Nékem (…) adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát, és megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök eleve-elvégezés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef 3:8-11). – Review and Herald, 1889. február 19. 
Elmélkedésre: 
Olyan mértékben vágyunk hirdetni Krisztus szeretetét, amilyen arányban befogadtuk ezt a szeretetet. Legutóbb mikor beszéltél valakinek Krisztus szeretetéről?