MEGVÁLTÓ-PÁSZTOR

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10:27) 

Amint a pásztor vezeti nyáját a sziklás dombokon, rengetegen keresztül, vad szakadék mentén a folyóparti dús legelőkre, amint figyeli őket a hegyekben a magányos éjszakákon át, védi a tolvajoktól, és szelíden gondoskodik a gyöngékről, betegekről, élete egybefonódik az övékkel. Erős, de gyöngéd vonzalom fűzi össze gondoskodásának alanyaival. Bármily nagy is legyen a nyáj, a pásztor minden juhot ismer. Mindegyiknek neve van, amelyre válaszol, ha a pásztor hívja.
Ahogyan a földi pásztor ismeri juhait, úgy ismeri az isteni Pásztor is a világban szétszóródott nyáját. „Ti az én […] juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten” (Ez 34:31). Jézus így szól: „Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ésa 43:1). „Az én markaimba metszettelek fel téged” (Ésa 49:16).
Jézus egyénenként ismer minket, és megindul gyöngeségeink láttán. Ismeri a házat, amelyben lakunk, s mindegyik lakó nevét is. Időnként utasítást ad szolgáinak, hogy menjenek el egy bizonyos városba, egy bizonyos utcába, egy házba, és keressék meg egyik juhát.
Minden lelket oly tökéletesen ismer Jézus, mintha ő lenne az egyetlen, akiért Megváltóként meghalt. Mindenkinek a bánata fáj szívének. A segélykiáltás a fülébe hatol. Azért jött, hogy minden embert magához vonzzon. Megparancsolja: „Kövess engem” (Jn 1:44), és Lelke indítja, vonzza a szívet, hogy Hozzá jöjjön. Sokan visszautasítják ezt a vonzást. Jézus tudja, kik ezek. Azt is tudja, kik hallják boldogan a hívását, és készek alávetni magukat pásztori gondoskodásának. Ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (Jn 10:27). Mindenkivel úgy törődik, mintha nem is volna más a föld színén.
„A maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. […] És a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját” (Jn 10:3-4). A keleti pásztor nem hajtja a juhait. Nem erőszakos, nem félemlít meg, hanem elől jár, úgy hívja őket. Ismerik a hangját, engednek a hívásának. Így tesz a Megváltó-Pásztor is a juhaival. – Jézus élete, 479–480. o. 
Elmélkedésre: 
Válaszolok-e, amikor Jézus hív? Ha feladatot bíz rám, igyekszem azt elvégezni, vagy inkább tétovázok?