MUNKATÁRS

„Belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mik 5:2)

A jó és gonosz közötti nagy küzdelem története – attól kezdve, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot.
A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt egy társa, Munkatársa, aki meg tudta érteni a szándékait, és vele tudott örülni a teremtett lények boldogításában. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala” (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje azonosult az örökkévaló Atyával – természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában. „Hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének” (Ésa 9:6). „Származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5:2). És az Isten Fia ezt mondja önmagáról: „Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem az ő munkái előtt régen. Öröktől fogva felkenettem […] amikor megállapítá e földnek fundamentumait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben” (Péld 8:22-30).
Az Atya a Fiú által teremtett minden mennyei lényt. „Ő benne teremtetett minden […] akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: mindenek ő általa és ő reá nézve teremtettek” (Kol 1:16). Az angyalok Isten szolgái, akik a tőle állandóan áradó fényben ragyognak, és gyors szárnyakon sietnek, hogy véghezvigyék akaratát. De a Fiú, a felkent Isten, „[…] az ő valóságának képmása,” „dicsőségének visszatükröződése […] aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget”, magasabb rendű az angyaloknál (Zsid 1:3). „Dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos” volt szentségének helye (Jer 17:12), „[…] Igazságnak pálcája” országának pálcája (Zsid 1:8). „Ékesség és szentség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén” (Zsolt 96:6). – Pátriárkák és próféták, 33–34. o. 

Elmélkedésre: 
Ha az alapján kellene nevet adnom Jézusnak, amit Ő jelent számomra, hogyan nevezném el Őt?