ISTENI JELLEM

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12:2)

János apostol élete példaképe az őszinte megszentelődésnek. Jézussal szoros kapcsolatban eltöltött évei alatt mindig szívesen fogadta a Megváltó intéseit. Minél jobban megnyilvánult előtte az Úr jelleme, annál világosabban látta saját fogyatékosságát. Ez a felismerés alázatossá tette. Saját heves természetével ellentétben, napról napra szemlélhette Jézus gyengédségét és hosszútűrését; hallgathatta az alázatról és türelemről szóló tanításait. Napról napra jobban vonzódott Krisztushoz, míg a Mester iránti szeretetében teljesen megfeledkezett önmagáról. Az erély és gyengédség, a fenség és szelídség, az erő és türelem, amelyet Isten Fiának mindennapi életében tapasztalt, csodálatra, imádatra ragadta. Érzékeny, sértődő és nagyravágyó lényét alárendelte Krisztus átformáló hatalmának, az isteni szeretet pedig átalakította jellemét.
A János életében megnyilvánuló megszentelődésnek merő ellentéte apostoltársának, Júdásnak a tapasztalata. Szintén az Úr tanítványának vallotta magát, de élete csak a „kegyesség látszata” volt. Krisztus jellemének szépségei ugyan megragadták, mégsem akart megalázkodni, sem bűneit megvallani. Ellenállt az isteni befolyásnak, ezáltal megvetette a Mestert, akit vallomása szerint szeretett. János komolyan küzdött hibái ellen, Júdás ellenben elnyomta lelkiismerete szavát, engedett a kísértéseknek, miáltal rossz szokásai mindinkább begyökereztek. 
Mindketten Krisztus hitvalló követőit képviselik. Mindkettőjüknek alkalmuk volt szemlélni és követni az isteni mintaképet, kiváltságuk volt, hogy tanításait hallgathatták. Jellemük fogyatékos volt, de mindketten hozzáférkőzhettek az isteni kegyelemhez, amely tulajdonságaikat átalakíthatja. Mialatt azonban egyikük alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik kimutatta, hogy csupán hallgatója az Igének. Egyikük naponként meghalt énjének, és az igazság megszentelte életét, a másik viszont ellenállt a kegyelem átformáló erejének, és önző vágyainak engedve Sátán rabszolgájává vált. – Az apostolok története, 557–558. o. 
Elmélkedésre: 
Életem valamelyik területe ellenáll-e Isten átformáló erejének?