2022. március 15., kedd
NAPONKÉNTI AJÁNDÉK
„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” (Sir 3:22-23)
Isten folyamatosan kínálja ajándékait, hogy az emberek is szüntelenül adományozhassanak. Nincs olyan pillanat, amikor ne lenne alkalmas elfogadni azokat az erőforrásokat, ajándékokat és áldásokat, amelyeket Isten a rendelkezésünkre bocsát.
A pénz, amit felhasználunk, nem a mienk, hanem az Istené. Műve csak akkor haladhat előre, ha tárházát az emberek adományokkal és hálaáldozatokkal töltik fel. Isten eszközöket adott kölcsön, amelyeket vissza kell adnunk az Adományozónak. Ha lelkiismeretesen eleget teszünk a kötelességünknek, mindig elegendő anyagi forrással fogunk rendelkezni ahhoz, hogy elvégezhessük a munkát úgy az országhatárokon belül, mint külföldön.
Örömmel és dicsőítéssel hozzuk el adományainkat! Még a legdrágább felajánlásunk is semmiség Isten azon ajándékához képest, amit felajánlott a világnak. Krisztus a naponkénti Ajándék. Isten Őt ajándékozta a világnak, és Ő nagylelkűen használja fel a Néki felajánlott adományokat, hogy műve terjedhessen a világon.
Legyünk Isten munkatársai! Mutassuk be az igazságot azoknak, akik még nem ismerik az Urat. A Szentlélek együtt munkálkodik azokkal, akik feltárják embertársaiknak a Szentírás igazságait. Az igazi prédikátor felkínálja az embereknek az Igét, szorgalmasan végzi személyes munkáját, és kéréseit Istenhez küldi. Az ember csupán ennyit tehet: elhinti a magot, de nem tudja, hogy melyik magból lesz termés, mivel a növekedést Isten adja, hisz Ő az, Aki vonzza, vezeti és vizsgálja a szíveket.
A munkát végezni kell idehaza és külföldön egyaránt! Ennek érdekében pénzösszegeket kell felajánlanunk Istennek. Az igazán megtért emberek kötelessége teljesíteni azt a feladatot, amely pénzt és odaszentelődést igényel. (…) Az emberek nem azért szegényednek le, mert visszaadják Istennek azokat az ajándékokat, amelyeket rájuk bízott, hanem amiatt, hogy maguknak akarnak megtartani mindent, pedig az ajándékok legfőbb célja támogatni a nagy aratásban részt vevő munkásokat. – Manuscript 124, 1898.
Elmélkedésre:
Tizedet és adományokat adok, de vajon mennyire vagyok nagylelkű Isten iránt?