ISTENI TANÍTÓ

„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.” (Zsolt 32:8)

Az Úr imájának utolsó mondata, akárcsak az első, az Atyára mutat, akié minden hatalom, s aki mindenki fölött áll. Az Üdvözítő látta a tanítványokra váró éveket, amelyek nem földi jólétben és megtiszteltetésben telnek majd, hanem emberi gyűlölettől és sátáni dühtől viharos, sötét idők várnak rájuk. A nemzeti viszály és romlás közepette a tanítványok lépéseit veszélyek kísérik, s gyakran elfogja majd őket a félelem. Látni fogják a jeruzsálemi templom romjait, az istentisztelet megszűnését, Izrael népének szétszóratását. Az Üdvözítő így szólt követőihez: „Hal­la­no­tok kell majd háborúkról és háborúk híreiről. Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, s lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete” (Mt 24:6-8).
Jézus követői mégse tartsanak attól, hogy reménységük hiábavaló, vagy hogy Isten magára hagyta a világot. A hatalom és dicsőség csakis Őt illeti, akinek csodálatraméltó szándékai feltartóztathatatlanul haladnak előre beteljesedésük felé. A mindennapi szükségleteinkért elmondott imával Krisztus arra tanít, hogy felül­emel­kedve a gonosz birodalmán és hatalmán, Urunkra tekintsünk, akinek uralkodása mindenekfölött való, aki Atyánk és örök Barátunk.
Jeruzsálem pusztulása annak a végső romlásnak az előképe, amely később maga alá temeti a világot. A város pusztulásával részben beteljesedett jövendölések közvetlenül vonatkoznak az utolsó napokra is. Ma is nagy horderejű események előtt állunk, olyan válság küszöbén, amilyet sohasem látott a világ. Számunkra is ugyanolyan biztatóan csendül a megnyugtató szó, hogy Isten uralkodik mindenekfelett. A rövidesen bekövetkező események sorés időrendje Alkotónk kezében nyugszik. A menny Ura a saját hatáskörében tartja mind a nemzetek sorsát, mind egyházának ügyét. Az isteni Tanító azt üzeni a terve megvalósításában közreműködő emberi eszközöknek, amit egykor Círus királynak is mondott: „Fel­övez­te­lek téged, bár nem ismertél” (Ésa 45:5). – Gondolatok a Hegyibeszédről, 120. o. 
Elmélkedésre: 
Megnyugtató tudnom, hogy Jézus látja mindazt, amivel meg kell küzdenem az életben, és megadja a szükséges bölcsességet és erőt.