ÉLETERŐS SZŐLŐTŐ

„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” (Jn 15:4)

János Mester iránti vonzódása nem puszta emberi barátság volt. Egy megtért bűnös szeretetét tanúsította, aki érezte, hogy Krisztus drága vére által lett megváltva. János úgy érezte, hogy a szenvedés és az Úr művében végzett szolgálat a legnagyobb megtiszteltetés számára. Jézus iránti szeretete késztette arra, hogy minden embert szeressen, akiért Krisztus meghalt. Megértette, hogy Isten iránti szeretete az Isten gyermekei iránti szeretetben nyilvánul meg. Gyakran hangoztatta: „Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4:11). „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (1Jn 4:19-20). 
Az apostol élete összhangban állt a prédikációival. Krisztus iránti szeretet ragyogta be a szívét, és ez késztette őt arra, hogy fáradhatatlanul és kitartással munkálkodjon a körülötte élő emberekért, de különösen keresztény hittestvéreiért. Befolyásos és lelkes prédikátor volt, akinek szavaiból meggyőződés áradt. 
A János jellemében megnyilvánuló szeretet és önzetlen odaadás felbecsülhetetlen értékű példa a keresztény egyház számára. Némelyek azt gondolják, hogy az apostol szeretete nem függött a mennyei kegyelemtől, azonban János természetében volt néhány súlyos jellemhiba: büszke, nagyravágyó és sértődékeny személy volt. 
János Mestere iránti vonzódása szeretete következménye volt. Vágyott Jézushoz hasonlóvá lenni, ezért Krisztus szeretetének átformáló hatására szelíd és alázatos szívűvé vált. Szoros egységet alkotott az életerős Szőlőtővel, ezért válhatott a mennyei természet részesévé. Ilyen az igazi megszentelődés. 
Lehet, hogy valaki súlyos jellemhibákkal küzd, ingerült, sértődékeny, irigy vagy féltékeny, de ha Krisztus tanítványa lesz, a mennyei kegyelem ereje újjáteremtheti őt. – Review and Herald, 1881. február 15. 
Elmélkedésre: 
Megengedem-e ma Jézusnak, hogy eltávolítsa jellemhibáimat, és megváltoztassa életemet?